Bali Gábor, a kamarazenekar koncertmestere, a Nemzeti Filharmonikusok hegedűse több mint 10 éve itt él Dunaharasztiban két kislányával és feleségével, aki a Hunyadi János Német Nemzetiségi Általános Iskola új, Duna-Tisza csatorna parti épületének ének-zene pedagógusa. Szolnoki zenész családból származik, édesapja karmester, aki a Szolnoki Szimfonikus Zenekart alapította meg, s életük során számos koncerten muzsikáltak együtt. November 8-án, vasárnap a református istentisztelet után felejthetetlen koncertet adtak a gyülekezetnek, ahol Bach, Mozart, és Ravel remekművei után Leonard Cohen Hallelujah c. dala is megszólalt. Kristálytiszta, professzionális és egyben rendkívül érzékeny muzsikát hallhattak a jelenlévők, s a színes repertoár miatt mindenki megtalálta a személyesen hozzá szóló dallamot. A közönség hosszú percekig tapsolva ünnepelte a művészeket. Hálásak voltunk az élményért. Pár percig még beszélgetni is tudtam Bali Gábor koncertmesterrel.
DH: Hogyan lettek Vivaldi Keresztény Zenekar?
BG: A zenekar megalakulása és neve a Szolnoki Keresztény Kulturális Egylethez köthető. Koncertjeink egy részét Szolnokon adjuk, igyekszünk mindegyik gyülekezethez eljutni. Megalakulásunk után viszonylag hamar határon túli felkéréseknek is eleget tettünk, főleg Felvidéken, ahol felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk. Taksonyban is több hangversenyt adtunk már, de Dunaharasztiban nem volt még fellépésünk, és nagyon szerettem volna, hogy ez megvalósulhasson. Ezen okból kifolyólag kerestem meg Faragó Csaba lelkészt és feleségét, hogy beszélgessünk egy koncert lehetőségéről. Ők nagyon nyitottak voltak erre és így ma megvalósulhatott ez a délelőtt.
DH: Hány tagú a zenekar?
BG: 12 tagú a zenekar, de különböző formációkban lépünk fel, mindig a lehetőségekhez igazodva. Meghívott szólistáink is szoktak lenni, igyekszünk színesíteni a programot. Próbálunk alkalmazkodni a hallgatósághoz és a lehetőségekhez, a helyszín adottságaihoz, a térhez.
DH: Hogyan választják a repertoárt?
BG: Barokk zeneszerzők, Bach, Vivaldi, Corelli műveivel kezdtük kialakítani a repertoárunkat, aztán természetesen más szerzőkkel bővült a paletta. Egy-egy koncertre lehetőség szerint úgy válogatjuk össze a különböző műveket, hogy összességében egy színes műsort kapjunk. Én azt az elvet vallom, hogy egy koncert meg kell, hogy szólítsa a hallgatóságot, hiszen az előadóművészet lényege pontosan ez. A mi feladatunk az, hogy a publikum be tudja fogadni a zenét, tehát úgy kell választanunk, hogy erre figyelemmel legyünk. Akkor jó egy előadás, ha úgy érzi a koncertlátogató, hogy a zene személyesen neki szól. Ha az ember kívülállóként érzi magát egy koncerten, akkor az a pillanat nem fog eljönni. A zene tulajdonképpen egy híd, amely egy összekötő kapocs az előadó és a hallgató közt.
DH: A gyermekei is zenélnek?
BG: Nagyobbik lányunk zongorázott, s bár abbahagyta, én tudom, hogy a zene már örökre az élete részévé vált. Kisebbik lányunk hegedül, ő nagyon szereti, kifejezetten kedve van gyakorolni. Ácsné Szily Éva tanárnőhöz járunk hegedűórára hetente kétszer Budapestre. Feleségem zongora- és énektanár is, az életünk a zene körül forog.
DH: Mit ad a zene Ön szerint?
BG: A zene az egész életemet végigkíséri, 5 éves korom óta hegedülök. Szinte megfogalmazhatatlan, hogy milyen erőt, és milyen katartikus élményeket tud adni a muzsika. Azért mondhatom magamat szerencsés embernek, mert mindezeket lehetőségem van megélni a színpadon.
https://www.youtube.com/watch?v=BH5VchOi_l0&feature=youtu.be
