Az új kenyér megszentelését és az ünnepi szentmisét követően a templomkertben, Szent István szobránál gyűlt össze az ünneplő közönség, hogy meghallgassa Karl József alpolgármester beszédét, melyet az alábbiakban teljes egészében közlünk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves ünneplők!
A kilencedik század végén, a magyarok Kárpát-medencébe településekor – a honfoglalás idején – elődeink átmeneti társadalomban éltek: törzsi rendjük már bomlásnak indult, de sokuk találkozott már a kereszténységgel, az állammá szerveződés azonban még csak kialakulóban volt. Meghódították a Kárpát-medencét, a határvidékekre védelemmel megbízott nemzetségeket telepítettek.
A magyar csapatok a tizedik század első felében beszáguldozták egész Európát. Harcosainkat a különböző német és itáliai uralkodók gyakran bérelték fel zsoldosként. De eközben az új haza védelméről sem feledkeztek meg, hiszen a Nyugat sorozatos támadásait kellett visszaverniük több dicsőséges csatában. Az elmúlt évtizedek történelemtanítása azonban e sikerek helyett csak a 933-ban és 955-ben elszenvedett vereséget sulykolta a fejekbe. Ezzel szemben eleink sikereit bizonyítja, hogy megőrizték és megerősítették az új hazájukat, felkészülve államalapító királyunk eljövetelére.
Karl József alpolgármester az ünnepi beszédet mondja
Magyarország első királya, Szent István, a honfoglalást vezető Árpád fejedelem leszármazottja volt. Államszervező tevékenysége a magyarság útkeresésének lezáró aktusa. Már apja, Géza fejedelem idején megkezdődött ugyanis a békés kapcsolatok építése a környező államokkal, és a keresztény eszmeiség is kezdett tért hódítani. Papokat és lovagokat hívtak be az országba, hogy a kiépülő új hatalomnak támaszául szolgáljanak. Megkeresztelkedett maga Géza fejedelem is. Az eredmények elismerését jelzi, hogy fiának, Istvánnak Géza a bajor hercegi házból való Gizellát nyerte meg feleségül. Az államalapítás folyamatát azonban István teljesítette ki, ő állította a társadalom és az ország alapjává az addigi vérségi kapcsolatok rendszere helyett a területi rendező elvet. Magyarországot vármegyékre osztotta. A megyék székhelyén álló várak a törvénykezés és adóbegyűjtés központjai voltak, ahol a király rendszeresen gyakorolta személyesen is hatalmát.
István keresztény államot szervező tevékenységét a pápa koronával ismerte el. Uralkodónk a pápától kért koronával azt jelképezte, hogy nem ismer el más, fölötte álló földi hatalmat az egyház fején kívül.
A koronázást az egyházi szervezet kiépítése követte az önálló esztergomi érsekség megalapításával, valamint a hozzá tartozó tíz püspökség felállításával. A magyar érsekség létrehozását a pápa jóváhagyta, és a királyt "apostoli hatalomban" részesítette. Rövid időn belül a szerzetesrendek is meghonosodtak Magyarországon.
Dr. Szalay László polgármester a szentmisén, a hívek sorában
A kereszténység felvétele rövidesen számos területen éreztette hatását: jelentős volt a keresztény műveltség rohamos térhódítása, és a nyugati írásbeliség meghonosodása.
Az egyik legfontosabb rendelkezés volt, hogy minden 10 falu építsen egy maradandó templomot. A templomos falvak a vásártartási és vámszedési joguk nyomán, a király pedig adó formájában jutottak bevételhez, ami stabilizálta az állam gazdasági helyzetét. Így ötvöződött az egyházi és a hatalmi struktúra államszervezetté, melyet a király törvényeivel erősített meg. Ezek elsősorban a magántulajdont, a köznyugalmat, az erkölcsöt, az egyházat és a kereszténységet védelmezték. István életműve azt mutatja, hogy első királyunk nagy egyéniség, reálisan gondolkodó, a világot bölcsen látó, korát megelőző, keresztény szellemű uralkodó volt. Legnagyobb történelmi érdemének tartom a magyarság fennmaradását biztosító döntését, a Nyugathoz, Európához történő csatlakozást. 1038-ban bekövetkezett halálakor Magyarország egy fiatal, életképes, a nyugati társadalmakhoz illeszkedő, erős és független ország volt.
Szent István bölcsességét, keresztény elkötelezettségét mutatja utódja számára alkotott erkölcsi testamentuma, mely a következő mondattal kezdődik:
„A mi Urunk Jézus Krisztus nevében”.
Az Intelmeket István törvénykönyvének tartották, mely időben később született, mint az I. törvénykönyv, de tartalma folytán már kortársai is egyfajta uralkodói hitvallásnak, alkotmánynak tekintették. Az intelmek valójában utódjának, Imre hercegnek szóltak, útmutatásként az erkölcsös, igazságos, önzetlen vezetői magatartás megvalósításához. Nem tartalmaztak mást, mint az alapvető keresztény együttélési, viselkedési és a mindennapok hatalomgyakorlási szabályait egy király, egy, a népét vezető ember számára. A 10. fejezetben ezt így fogalmazta meg:
„Kell hogy a királyt kegyesség s irgalmasság díszítse, de a többi erény is hassa át és ékesítse. Mert ha a királyt istentelenség és kegyetlenség szennyezi, hiába tart igényt a király névre, zsarnoknak kell nevezni.”
Tisztelt Ünneplők!
Egy család, egy közösség, egy falu, egy város, vagy az ország csak összefogva, együtt gondolkodva, egymást kiegészítve és erősítve képes fennmaradni, fejlődni, boldogulni, és a saját maga választotta utat járni. Fontos szempont ez ebben az irtózatos sebességgel fejlődő világban.
Az elmúlt évek válságai mutattak rá gyengeségeinkre, és arra, hogy senki mástól nem várhatjuk a megoldást, a segítséget! Csak magunkra számíthatunk, és arra az összefogásra, ami szilárd alapot teremthet, s amelyre jövőnket építhetjük.
Ezt ismerte fel Szent István több mint ezer évvel ezelőtt. Befogadó nemzetpolitikájával, a más nyelvű népek kultúrájának integrálásával az egész magyarságot gazdagította. Ennek eredményeként mindennapjainkban, de forradalmainkban és szabadságharcainkban is megmutatkozott az egykor egy országban, ma régióban élő magyarság és a vele együtt élő nemzetiségek egysége, sorsközössége.
Ezt írja az Intelmek 6. fejezetében:
„Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő.”
Dunaharaszti története igazolja e mondatokat. A török hódoltság után betelepült bajor földművesek őslakosai lettek az újjáéledő falunak. Őrizve, építve új otthonukat, megtartva kultúrájukat, identitásukat, mára a magyar föld a hazájuk, melyért vérüket adták a két világháború folyamán, és templomuknak az első magyar király a védőszentje. Aktív részesei városunk mai sikereinek is. Dunaharaszti jó úton jár azoknak a hagyományoknak a megtartásában, amiket elsőként Szent István hirdetett meg, akinek személyében a magyar nemzet új életútját kijelölő alkotó egyéniséget, minden idők legnagyobb magyarját tiszteljük.
Dr. Sztankó Attila plébános és Gerber Ferenc képviselő, a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke
Kedves Ünneplők, kedves Harasztiak!
Dunaharaszti Város Önkormányzata nevében kívánok önöknek szép búcsúünnepet, s azt, hogy államalapító királyunk örökérvényű intelmei a dolgos hétköznapokon se merüljenek feledésbe, hanem továbbra is váljanak hasznos tanítássá mindannyiunk és az egész magyarság gyarapodására!
Köszönöm, hogy meghallgattak, és köszönöm, hogy jelenlétükkel megtisztelték a mai városi ünnepséget!
Fotók: Tóth Gábor/dho
