2021. június 18.
Dr. Varga Irén Mária gyermekorvost köszöntötte nyugdíjba vonulása alkalmából az Önkormányzat nevében dr. Szalay László polgármester.

Jó pihenést, egészséget, derűs, szép nyugdíjas éveket kívánunk szeretettel és köszönettel a Dunaharaszti Önkormányzat nevében!

A Doktornővel készült interjú februárban, a 70. születésnapján jelent meg a Dunaharaszti Hírekben, most itt is olvasható, a város honlapján.

Isten éltesse sokáig Doktornő!

1981. augusztusa óta Dunaharaszti gyermekorvosa Dr. Varga Irén Mária. Manapság már olyan nagymamák hozzák unokáikat a rendelőbe, akik a nyolcvanas években tizenéves gyerekek voltak, s Varga doktornő volt a gyerekorvosuk. Több mint harminc éve, 1989. óta dolgoznak együtt Surányi Pálné Nellivel, aki asszisztenseként segítette a gyógyító munkát. Dr. Varga Irén Mária idén februárban tölti hetvenedik életévét, s augusztusban lesz negyven éve, hogy Harasztin gyermekorvos. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele.

DH: Hogyan lett gyermekorvos doktornő?

VI: Orosházára jártam a Táncsics Mihály Gimnáziumba, mi onnan kb. 35 km-re laktunk Csabacsűdön. Biológia-kémia tagozatra felvételiztem, mert már általános iskolában is nagyon szerettem a biológiát. Rangos gimnázium volt a Táncsics, remek évek voltak, nagyon jó osztályközösséggel. Eredetileg pedig műszaki pályára készültem, gépészmérnök szerettem volna lenni, de a gimnázium utolsó évében már tudtam, hogy orvosnak jelentkezem. Nyolcan vagy kilencen lettünk orvosok az osztályból, hárman a gyerekorvoslást, a többiek más szakterületet választottak. Sokan Szegedre mentünk tanulni az egyetemre. Rendszeresen találkozunk azóta is, minden ötödik évben van érettségi találkozónk. Mikor elvégeztem az orvosi egyetemet Szegeden, 1975-ben, lehetőségem nyílt arra, hogy gyermekosztályon dolgozzak Kiskunfélegyházán a kórházban, így négy és fél év után szakvizsgáztam. Közben megszületett a fiam is.

DH: Hol volt először gyermekorvos?

VI: Először Szigethalmon kezdtem, ott voltam körzeti gyermekorvos, majd 1981. augusztusában jöttem ide Dunaharasztiba. Idén augusztusban lesz ennek épp negyven éve. Akkor még a szakrendelőhöz integrálták a körzetet, a rendelő pedig ott volt a mostani Polgármesteri Hivatal műszaki irodájában, a védőnők is ott voltak akkoriban. Kovács doktornő akkor már ott rendelt, én váltottam őt. Később a Gyárköz utcába kerültem, Kovács doktornő pedig a felnőtt rendelő egyik szobáját kapta meg. A harmadik helyünk a mostani Rendőrség épülete volt, ahol régen a védőnők is voltak, és utána jöttünk ide Fő útra. De ennek már több, mint 20 éve. Három körzet volt akkoriban és sokáig így is maradt: Alsó-Falu, Felső-Falu és a Liget. Hozzám tartozott az Alsó-Falu rész.

DH: Mi a legnagyobb különbség a nyolcvanas évek és napjaink között, amit a munkájában tapasztal?

VI: A gyerekek ugyanolyanok és sok szempontból gyógyítani is ugyanúgy gyógyítjuk őket, mint régen, de a terápiás és diagnosztikus lehetőségeink sokkal szélesebbek. Mi folyamatosan továbbképzésekre jártunk, mindig új és új ismeretekkel gazdagodtunk, hiszen az orvostudomány rengeteget fejlődik és mindig követni kell. Ami a legnagyobb különbség, hogy a szülők számára sokszor nehézséget okoz a rájuk zúduló információ áradat, amit egy kattintással elérnek az internetről és ez bizony inkább megnehezíti a velük való együttműködést, mert nem mindig hiteles és szakmai forrásból tájékozódnak. A gyerekbetegségekkel, terápiákkal kapcsolatban is rengeteg vélemény, információ kering a világban és van, hogy nehéz meggyőzni a szülőt, hogy az a helyes, amit az orvos mond. Egészében azonban azt mondhatom, hogy sokkal jobb ma a környezet, amiben dolgozunk és sokkal több lehetőségünk van ma a gyógyításra, több mindenre tudunk fényt deríteni. A gyerekek viszont nem változtak olyan sokat, bár a digitális világ már a kétéveseket is beszippantja, telefont vagy tabletet néznek, ami a valódi emberi kapcsolódásoktól, igazi játéktevékenységtől, beszélgetéstől elveszi a teret – ez nem szerencsés. Egy gyermek akármilyen pici, beszélgetni kell vele, mert látszik a gyerekek viselkedésén, hogy mennyit foglalkoznak velük.  Látszódnak a családjukból hozott minták, ez régen is így volt és ma is így van. 37 évig voltam iskola orvosa a Dunaharaszti Hunyadi János Német Nemzetiségi Általános Iskolának és a Mese Óvodában is én voltam a „doktor néni”. A család hatása erősen tapasztalható, de valójában nincs különbség a gyerekek között, ha a nyolcvanas éveket és a mai időszakot összehasonlítjuk: sokféle család van és sokféle gyerek.

DH: Hamarosan nyugdíjba megy. Miért döntött így?

VI: Hetven éves leszek februárban, és már korábban is mondogattam, hogy ha betöltöm a hetvenedik életévemet, akkor nyugdíjba megyek. Tehát a tervem eredetileg is ez volt – nem nagyon hitték el ugyan - de be kell vallanom, hogy a pandémia is megerősítette az elhatározásomat. A telefonos rendelés nehezebb számomra, hiszen nem látom a gyermeket itt a rendelőben, egészen más lehetőségeim vannak így a gyógyításra, a felelősség viszont nagyon nagy. Kicsit el is fáradtam.

DH: Hogy fog pihenni? Mivel szeretne foglalkozni?

VI: Kertészkedni fogok és rengeteget szeretnék olvasni. Ez a két hobbim, amire szeretném, hogy több időm legyen. Sok restanciám van a kertben, a házban és még egy bakancslistát is írtam. Szeretek utazni Magyarországon, még mindig sok olyan hely van, ahol eddig nem jártam. Május 31-ig dolgozom, lesz egy nap, amikor az utolsó rendelésre érkezem majd meg. És ez így van jól, ez az élet rendje. Több időt szeretnék tölteni a fiammal, vár a kertem, a könyveim és néhány szép hely az országban.

Twitter megosztás Google+ megosztás