2021. október 24.
Címkék: bányászat
Mert van ott egy még nagyobb kincs, a víz, amit meg kell őriznünk gyermekeinknek. Dr. Szalay László polgármester írása kavicsbányászatról, szomjazó erdőkről és arról, mit tehet meg saját területén az önkormányzat.

Tisztelt Dunaharasztiak!


Régóta tudjuk, hogy kincset rejt a Duna-medence a lábunk alatt. Változó vastagságú, de rendkívül nagy mennyiségű hasznos anyagot rejtő kavics-és homokréteg található a Duna egykori árterületén, melynek kitermelése egyrészt nagyon fontos a nemzetgazdaság számára, másrészt pedig óriási üzlet azoknak a cégeknek, akik ezen a területen tevékenykednek. Az építőipar éhsége nem csökkent az utóbbi években, éppen, hogy nőtt az igény, a kereslet a kavics és a homok iránt. Ezért hatalmas nyomás nehezedik a környék településeire, a földtulajdonosokra és az önkormányzatokra is, hogy ne álljanak a kitermelés, közvetve a „fejlődés útjába”.
Mindjárt itt, az elején le kell szögeznem: eléggé korlátozottak a lehetőségeink akkor, amikor megpróbálunk beleavatkozni a folyamatokba. Az illetékes kormányhivatal bányafelügyeleti főosztálya az a hatóság, amely kiadja – és hát, általában kiadja - a környezetvédelmi engedélyt a tevékenység végzéséhez, miután megfontolta a különböző oldalak érveit.  
Dunaharaszti 51-es úton túli, keleti részei ma még változatos képet mutatnak. Találhatóak itt iparterületek, lakóövezetek, gazdák által művelt földek és erdők, és találhatóak itt bezárt és működő kavicsbányák is szép számmal, ezeknek leginkább látható jelei az utánuk itt maradó bányatavak, amiket sokféleképpen lehet hasznosítani, így azt hihetnénk, áldás ez számunkra, de – mint mindjárt látni fogják – átok is egyben.
Áldás és átok.
Az utóbbi években egyre erősödnek ugyanis azok a negatív hatások, amelyek a kiterjedt bányászatnak és a talajvizet elszívó és elpárologtató tavaknak „köszönhetőek”. Megfigyelhető az erdők lassú kiszáradása, a mezőgazdaság által művelt területeké nemkülönben. A bányászat káros hatásait csökkentő, az eredeti állapotokat helyreállító – a hatóság által előírt – rekultiváció hatékonyságáról nem vagyunk meggyőződve, és akkor még finoman fogalmaztam. És akkor itt térek rá a konkrétumokra.


I. A Duna-Dráva Cement Kft. az úgynevezett „Dunaharaszti IV. – kavics, homok” védnevű bánya művelésére kiadott környezetvédelmi engedély módosítása iránti kérelemmel fordult a Pest Megyei Kormányhivatal illetékes főosztályához. A művelésre korábban engedélyezett bányaterület nagysága közel 45 hektár, ezt kívánta a cég 129 (!) hektárra megnövelni. A tervezett beruházással kapcsolatban több aggályunk is volt, ezeket a kormányhivatal részére is jeleztük. Az ügybe komoly erőkkel szálltunk be, megbíztuk az ország egyik legjobb, hasonló ügyekben nagy tapasztalattal rendelkező szakértő cégét, hogy teljes körű vízgazdálkodási szakvéleményt készítsen a témában. Érveink azonban nem „hatották meg” az engedélyező hatóságot, amely 2021. február 12-én kiadta a módosított környezetvédelmi engedélyt.
Az Önkormányzat ezt követően élt a határozattal szemben biztosított jogorvoslati lehetőségével és a megbízott környezetvédelmi szakértő által készített szakvéleménnyel alátámasztott közigazgatási pert indított a döntéssel szemben. A perben felperesként Dunaharaszti Város Önkormányzata és a Dunaharaszti Környezetbarátok Egyesülete, alperesként pedig a Pest Megyei Kormányhivatal szerepel.

Indokaink a következők voltak:
A bányászati tevékenységet követően hátramaradó nyílt vízfelület növeli a talajvíz mennyiségének párolgását.  Ez a tendencia olyan mértékű vízkészlet-csökkenéshez, vízbázis hiányhoz fog vezetni, amelynek következtében a mezőgazdasági földek elértéktelenednek. Ezért kértük konkrétan előírni a kitermelési kötelezettséget követő folyamatos és haladéktalan rekultivációs kötelezettséget, a nyílt vízfelület ellenőrzött anyaggal történő újra feltöltését.
A víztest jelenlegi állapotának megőrzése érdekében szükségünk van arra, hogy hidrogeológiai számításokat, modellezéseket végezzenek. A párolgási veszteséget a minimumra kell csökkenteni, és ennek érdekében végrehajtható és kikényszeríthető kötelezéseket kell a bányavállalkozó elé támasztani.
Védelmi intézkedések előírását kell elérnünk a talaj és a talajvízrendszer esetleges szennyezésének elkerülése érdekében is. Ez a téma a belső üzemi működés esetén merül fel a legsúlyosabban (parkolás, szennyezőanyag kibocsátás…) Legyen olyan az üzemi területen történő munkavégzés szabályozása, hogy ne merülhessen fel havária miatti kárelhárítási-, valamint kártérítési kötelezettség!
A tervezett tevékenység nincs összhangban a településrendezési eszközökkel. Különös tekintettel a Helyi Építési Szabályzatról szóló 3/2017. (III. 1.) számú rendeletünk azon bekezdésére gondolva, mely szerint a Duna-Tisza-csatorna medrének partvonalától számított 50-50 méteren belül bányászati tevékenységet folytatni nem lehet, a védősávban meddő, illetve humusz depókat létesítése nem megengedhető. Másrészről azért sem, mert ellentétes a HÉSZ azon szakaszával, mely szerint „az ásványi nyersanyag kitermelést szolgáló területhasználat mértéke a közigazgatási területen egy időben összesen nem haladhatja meg a 100 ha-t.” Ezzel ellentétes tehát a bányavállalkozó kérelme és a kormányhivatal határozata, melyben 129 ha 8301 m² területnagyságra biztosítana engedélyt.
A bíróságra beadott keresetünk hatására a kormányhivatal saját hatáskörében módosította határozatát, érdemi kérdésekben azonban – megítélésünk szerint – nem változtatott, így ezt a döntést is megtámadtuk a bíróságon.


II. Miközben a fenti perre készülünk, arról értesített minket a kormányhivatal, hogy nyakunkon a következő bányaügy, mivel megindították az eljárást a Nagy-Kavicsüzem Kft. kérelmére egy 107 hektár nagyságú homok- és kavicsbánya megnyitására, ahol 20 éven keresztül akár évi 1 millió m3 haszonanyag kitermelésére készülnek.
Ez a kérelem még több sebből vérzik, mint az előző, mert olyan sok ponton ellentétes a településrendezési eszközeinkkel, köztük a Helyi Építési Szabályzattal, hogy azokkal összhangba hozni lehetetlen. Itt nem is részletezném ezeket, de egy biztos: a közösségi érdekek (különösen a mezőgazdasági művelés lehetőségének) rovására az Önkormányzat Képviselő-testülete nem kívánja növelni a „KB” övezet kijelölését. Így a környezetvédelmi engedély iránti kérelem elutasítását kérte az Önkormányzat a kormányhivataltól.
2021. július 8-án - az Önkormányzatunk által megbízott szakértő szakvéleménye alapján - nyilatkozatot tettünk szintén ebben az eljárásban. Négy további problématerületet azonosítottunk be:
Bányatevékenység talajvíz-mérlegre gyakorolt hosszú távú hatásai;
A bányaüzemben a gépek parkolása és használata során az esetleges elfolyásból eredő szennyezések kérdése;
a rekultiváció során alkalmazandó töltőanyagok milyenségéből eredő kockázatok; valamint
a tervezett monitoring tevékenység hiányossága.
Kíváncsian várjuk ebben az ügyben is a hatóság döntését, ha az kedvezőtlen lesz számunkra, azt is meg fogjuk támadni a bíróságon.


Tisztelt Dunaharasztiak!


Áldás és átok – írtam fentebb, és mostanában kicsit úgy érzem, éppen a településünk kedvező fekvéséből és csodás természeti adottságaiból fakadó előnyök okoznak számunkra nehézségeket. Az elmúlt években ráadásul szűkültek azok az eszközeink, amelyek ilyen esetekben rendelkezésünkre állnak. Elismerjük azt, hogy a bányatevékenység is fontos, azonban határt kell neki szabni, vagy, ha mást nem is, de azt el kell érnünk, hogy erős garanciákat kapjunk arra, hogy a tevékenység során betartják az előírásokat, és, ami a legfontosabb, a bezárást követően visszaállítják a természet eredeti állapotát. Úgy ítéljük meg, hogy az engedélyező hatóság ezeket az érveket nem kellő súllyal veszi figyelembe, és ezért döntöttünk – végső eszközként – a bírósági út mellett.
Mindent meg fogunk tenni azért, hogy Dunaharaszti értékes természeti területeit megőrizzük a jövő nemzedékei számára, és biztos vagyok benne, hogy ebben bírjuk az Önök egyetértését és támogatását is.


Dr. Szalay László, Dunaharaszti Város Polgármestere

 

Twitter megosztás Google+ megosztás