A három képzőművészről a kiállításra hívó esemény leírásában olvashatjuk az alábbiakat:
„Langó Katalin fotóira Vásárhelyi Antal grafikusművész figyelt fel, aki 2014-ben kurátora lett egy lakatosműhelyben emberarcú gépekről és tárgyakról készült fotókat bemutató egyéni kiállításnak. A fotográfus a dokumentarista fényképezést érzi a sajátjának. Jellemzően fekete-fehér fotóit a valós világ valamilyen eleméről, szegletéről, részletéről készíti, s az adott dolog abban a pillanatban érvényes, de azon túlmutató lényegét ragadja meg a maga sajátos látásmódján keresztül.
Laukó Pál festőművész képei - Mécses Hilda Éva művészettörténész és Láng Eszter képzőművész, irodalmár szerint - geometrizálóak. Festményein nagy szerepe van a feszültségnek, amit az egymást keresztező vonalak sokaságán kívül a színek kontrasztjával is hangsúlyoz. Képei struktúráját több réteg felhordásával alakítja ki. A háló geometrikus mintázatai kivillannak a háttérből, melyet újabb festékréteg felvitelével alakít tovább. Munkáin számos alakzat, illetve jelek és betűszerű elemek tűnnek elő.
Vizsolyi János szobrászművész alkotói pályája során számos egyéni és csoportos kiállításon vett részt, emellett köztéri szobrai is jól ismertek. Az utóbbi időszakban készített munkái paradigmaváltást jeleznek mind a felhasznált anyag, mind a mondanivaló tekintetében. Kilépett a klasszikus technikával készített, tradicionális szobrászat keretrendszeréből és az enyészetre ítélt fémhulladékokban rejlő formai és téri lehetőségeket felismerve a pusztuló tárgyakat újra értelmezte, új helyzetbe emelte. Az új kifejezési mód a fémhulladék plasztikai metamorfózisát jelenti, eredménye a pusztulásból születő újfajta esztétikum Szabó Noémi művészettörténész szerint.”
A kiállítás megnyitóján, balról jobbra: Kőszegi Zsolt, Kárpáti Dódi, Lehel Endre, Vizsolyi János, Langó Katalin, Laukó Pál
fotó: Tóth Gábor/dho
