Tisztelt Dunaharasztiak!
Egy személyes jellegű emlékkel kezdem visszatekintésem a mögöttünk hagyott esztendőre. Nem vagyok naprakész követője a Forma-1 eseményeinek, de azt az emlékezetes utolsó, Abu-Dzabiban rendezett futamot magam is megnéztem. Engem is magával ragadott a várakozás izgalma, hiszen ott dőlt el minden a világbajnoki címre hajtó két, remek versenyző között. És amikor már veszni látszott a verseny, az utolsó pillanatban minden megfordult, Verstappen élt a sors kínálta váratlan eséllyel, és megelőzte riválisát, elhódítva a diadalt és a címet.
Szerencséje is volt, de a szerencse nem találta készületlenül. Biztos kézzel vezetett, türelmes volt, és végül is sikerrel járt.
Járványrágta évek országútján
Ha majd egyszer megírják a 21. század 20-as éveinek krónikáját, a Covid-19-ként elhíresült vírus megkerülhetetlen lesz azokon a lapokon. Dunaharasztin is sok család őrzi azok emlékét, akiket a tragikus betegség elragadott, és sokan viselik az élők közül is a koronavírussal történt találkozás nyomait. Lezárások, maszkviselés, elmaradt családi események, megritkult találkozások, sok-sok aggódás szeretteinkért az egyik oldalon; aztán felszabadult nyári hónapok, régen várt összejövetelek, egy kis lélegzetvétel a másik oldalon.
A város vezetése, az Önkormányzat és a Polgármesteri Hivatal, az intézményeink, a bölcsődék, óvodák, az idősgondozásban, a közétkeztetésben, a közművelődésben, sportcsarnokban, egyéb területeken dolgozók is nagyon nehéz helyzetben találták magukat. A város életét továbbra is meg kellett szervezni, fontos volt, hogy működjünk, miközben sorra estek ki közülünk is a munkatársak. De azt gondolom, jól vizsgáztak kollégáim, hatalmas köszönettel tartozom nekik. És Önöknek is, kedves Dunaharasztiak, hiszen türelemmel és megértéssel voltak irántunk, és az együttműködés útját keresték.
A járványnak még nincs vége, de megedződtünk. Meg kellett szoknunk, hogy sokszor egymást helyettesítve, megfeszülve kell dolgoznunk, meg kellett szoknunk, hogy kevesebb pénzből kell megoldanunk a város üzemeltetését, miközben makacsul keressük a továbblépés útjait is. Tudomásul kellett vennünk, hogy elszálló energia- és építőanyagárak drágítják beruházásainkat és intézményeink működését, ezért nem tudunk elég gyorsan haladni céljaink felé. Koncentrálni kellett hát erőforrásainkat, és azt gondolom, ez sikerült is.
Amire mindig számíthattunk: a család és a hit megtartó ereje. Templom és óvoda épül általuk
Meggyőződésem, hogy az erős családi kapcsolatok, a makacs, szívós hit az, amely megtart a nehéz időkben, sőt, felemel, és továbbsegít, ha baj van. Mindig arra figyeltem, miközben néhány munkatársammal a lezárások idején is minden nap összeültünk, hogy a város ügyeit áttárgyaljuk, hogy otthon, a hátországban egység legyen és erő. A család összetartása mindennél fontosabb. Ugyanezt az igyekezetet láttam a városunkban működő egyházak gyülekezeteiben is: amikor nem találkozhattak személyesen híveikkel, megszervezték a templomi közvetítéseket – illesse ezért köszönet a nagyszerű KisDuna TV- t is -, amelyek nagyon komoly nézettséget vonzottak, és biztos vagyok benne, hogy sok embernek nyújtottak fogódzót a legnehezebb hónapok során.
Nem véletlen tehát, hogy az elmúlt esztendőben nagyon sok mindent értünk el, alkottunk meg egyházainkkal együtt. Óriási jelentőségű, évtizedek óta várt esemény volt a ligeti Szent Imre templom felépülése és felszentelése. Önkormányzatunk az építkezést is jelentős összeggel támogatta, de a Némedi út északi oldalának látványos megújulása azzal is együtt járt, hogy az Önkormányzat elvállalta a ligeti templom kertjének megújítását, miáltal egy új közösségi térrel gazdagodott a város.
Remek kapcsolatot ápolunk a protestáns egyházakkal is. Segítettük mind az evangélikus, mind a református egyház építkezéseit is, hiszen ezek egész közösségünk gyarapodását szolgálják. Idén megkezdődött – és remekül halad – a református óvoda építése, ahol nemrég egy bensőséges ünnepségen mondott köszönetet nekünk Faragó Csaba lelkész úr azért, hogy az ingatlant biztosítottuk számukra. Bevallom, jól estek köszönő szavai, és jól esett látni és hallgatni a Laffert Kúriában az adventi gyertyagyújtáskor a tisztelendő urakat, ahogy együtt imádkoztak városunkért.
Geszti Péter és a nyárvégi éjszakák: egy nagy, közös lélegzetvétel
Most tél van és csend, hó nem annyira, halálból viszont sajnos nem kevés, hogy Vörösmarty híres sorait idézzem, aktualizálva persze. De milyen jó visszagondolni azokra az augusztusi napokra, amikor a járvány visszavonult egy kicsit, és mi Dunaharaszti történetének talán legemlékezetesebb bulijait éltük meg, Geszti Péter és Fenyő Miklós koncertjeit nem felejti el, aki akkor jelen volt, ahogy a Gyöngyhajú lányt sem a Sportcsarnok parkolójában (in memoriam Kóbor János…), és a városunk védjegyévé vált Vagabond Korzó nélkül sincsen már „buliszezon”. Ezekre óriási az igény az Önök részéről, úgyhogy igen, rajtunk nem múlhat, idén is megtartunk minden rendezvényt, sőt, ha lehet, továbbiakat is szervezünk.
És akkor 2022. Ha 2022, akkor Bezerédi Park
Az elmúlt években elindítottuk a Zöldharaszti Programot, ami nem áll le, sőt… Sokan megmosolyogtak, amikor azt mondtam, hogy a Némedi úti járda, kerékpársáv és parkoló építésekor kivágott fák helyére kétszer annyit ültetünk majd. Hát, nem így lett, mert háromszor annyit ültettünk, közöttük sokezer cserjével. Az idén is folytatjuk a lakosság ellátását facsemetékkel (Fogadj örökbe egy fát!), de az igazi a Bezerédi Park lesz, ahol végre elültethetünk szabadon növekvő, villanyvezeték és közművek által nem fojtogatott, nagyra növő fákat is! Emellett sportpályákat, futópályát, játszóteret, rendezvényhelyszínt építünk a Bezerédi negyedben megvásárolt telken, ott, ahol a legtöbb gyermekes család él. Ennek a beruházásnak eldőlt a sorsa akkor, amikor a kormányzati támogatást megkaptuk, és akkor, amikor a Képviselő-testület úgy döntött, hogy a város költségvetéséből biztosítja a szükséges továbbiakat. Köszönet nekik érte!
Gyermekeink jövőjéért: oktatási tömb a Paál László utcában
Nyugodtan mondhatom, átformálják a város képét azok az építkezések, amelyek az Önkormányzat által biztosított telken már megindultak a református óvodával. Jövőre megkezdjük itt saját beruházásban a város harmadik bölcsődéjének felépítését, ezt 2023-ban adjuk majd át. Szintén az általunk átadott ingatlanon építi fel az állami beruházó Dunaharaszti új, 24 tantermes általános iskoláját és egy zeneiskolát is, különálló épületben. A Bezerédi negyed és a Máv-Alsó találkozásánál egy új oktatási tömb alakul ki ezáltal. Ez nagyon fontos, hiszen örvendetesen sok a gyermek közösségünkben, Dunaharaszti egy fiatal, szép jövő előtt álló város.
Miért van szüksége új beruházásokra Dunaharasztinak?
Ha már a Paál László utcában járunk, ismét felidézem városunk egy régi vágyát: legyen a Némedi út mellett egy új ütőere Dunaharasztinak, egy új út, amelyik rácsatlakozik az 51-es főútra, és könnyít a Némedi út leterheltségén. Ezt hozhatják el nekünk az új ipari beruházások egy turbó körforgalom képében, és ez „csak” egy járulékos haszon, mert az ide települő cégek idehoznak több száz munkahelyet, ami nagyon lényeges, mert már most is egyre több haraszti ember dolgozik helyben, és nem kell Budapestre utaznia nap, mint nap. És ezek a beruházások a közvetlen hasznon túl, amit a terület értékesítése jelent, százmilliós nagyságrendben fizetnek majd be helyi adót a város kasszájába évente, ami nagyon-nagyon fontos, mert ebből élünk. Ebből épül minden, hiszen ahogy az állami hozzájárulások stagnálnak, vagy lassan csökkennek, úgy nő meg a helyi adó szerepe a város költségvetésében.
Az új beruházások a város külterületén valósulnak majd meg, az 51–es út mellett. A forgalom közvetlenül a főútvonalra közlekedik majd ki egy szervizúton és a már említett körforgalmon át, és fontos tudni azt is, hogy ha nem mi nyerjük meg a beruházásokért folytatott versenyt, akkor megvalósult volna mindez egy kicsit „lejjebb”, és akkor csak a hátrányait éreznénk, azt, ami a forgalom növekedésével jár, az előnyeit viszont élvezné egy másik önkormányzat. Az elkövetkező években pedig megtörténik majd az 51-es főút négysávossá bővítése is – információink szerint.
Budapest-Belgrád vasút, HÉV-felújítás, kavicsbányászat: megelőző csapások és utóvédharcok
Csapásokat adunk és csapásokat kapunk, mondta Virág elvtárs a Tanúban, és most aztán mi is a közepében vagyunk, de rendesen. Az elhíresült vasútépítés a nyakunkon van, és ezen a pályán nem igazán hagytak minket focizni. Számtalanszor leírtuk, elmondtuk a város igényeit, amit lehetett, megtettünk, sajnos, kevés sikerrel. Egyelőre nem tudjuk, mikor lesz nálunk az első kapavágás, hogyan érinti a lakossági ingatlanokat az építkezés, itt tényleg utóvédharcokat folytatunk, van ígéret arra, hogy végül is megkapjuk a vágyott közúti aluljáró(ka)t, hogy figyelembe veszik a civilek és a város igényeit a zaj és a rezgés csökkentésére. Komolyabb eredményt tudunk felmutatni a HÉV-felújítás projektnél, ahol a város legértékesebb ingatlanát, az Autóker egykori telephelyét akarták „einstandolni”, végül erről letett az állami beruházó. Itt sikerült együttműködést kialakítani, sőt, az Önkormányzat megvásárolt egy nagy ingatlanegyüttest a Fő út mellett, ahol a beruházó kialakíthat egy P+R parkolót, ezzel is segítve a HÉV-re felszállni kívánókat, megoldva egyben a környék parkolási gondjait.
A város határában folyó kavicsbányászat – amint erről már tájékoztattam Önöket – megítélésünk szerint elérte azt a szintet, amin túl már nem tolerálhatjuk tovább. Ez a tevékenység veszélyezteti a város ivóvízbázisát és mezőgazdaságát, ezért pereket indítottunk a kormányhivatal által kiadott engedélyek ellen. Nem tudom, mennyi az esélyünk, hiszen az országban folyó építkezésekhez szükséges homok és kavics kitermelése is fontos érdek, de annyit már elértünk, hogy az egyik cég egyezkedni próbál velünk. Ha komoly garanciákat kapunk a megfelelő rekultivációra, és arra, hogy nem lesz több tó a bányászat eredményeként a határban, hajlandóak vagyunk megegyezni.
2022 iránytűje, a december 20-i képviselő-testületi ülés. Uszoda és kerékpárutak: a jövő Dunaharasztija
Dunaharaszti Önkormányzat Képviselő-testületének működését mindig a konszenzus, az együttműködés jellemezte, pártállásra való tekintet nélkül (nem hiába emlegetnek minket a béke szigeteként a régióban, amire nagyon büszke vagyok), de 2021. december 20-án délután három óra körül különös elégedettséggel és jó érzésekkel álltam fel az év utolsó testületi ülésének végén, hogy elinduljak az évzáró ünnepségünkre. A testület 12 tagja egyhangú szavazással mondott igent azokra a terveinkre, amelyek már a város következő éveit határozzák majd meg. Hangsúlyozom, amíg fentebb tényekről, eldöntött beruházásokról írtam, ezek tervek, erős szándékok jelenleg, de minden bizodalmunk megvan abban, hogy sikerrel járunk majd.
Ezek közül a legrégebben várt talán az uszoda, ami eddig azért nem jöhetett létre, mert – amint azt mindig hangsúlyoztam – saját erőnkből nem tudjuk vállalni egy több milliárdba kerülő beruházás költségeit. De a szükséges ingatlannal rendelkezünk, a terveket elkészíttettük – készen állunk tehát már évek óta, „csak” a forrás hiányzott. Úgy tűnik, most van arra állami szándék, hogy a központi költségvetés ezt biztosítsa, és a város a későbbiekben a fenntartásból kell, hogy a részét kivegye. Szükséges még egy olyan sportegyesület belépése, amely a vízilabdára alapozva felépíti az uszodát, és hasznosítja azt. A pályázatot kiírtuk, meghirdettük, ha sikerrel járunk, és lesz partner, akkor lesz uszoda is.
Rajtunk nem fog múlni. Ahogy az sem, hogy megépüljön a Dunaharasztit és Taksonyt összekötő kerékpárút, a terveket is itt elkészítettük, a pályázatot beadjuk, és közösen készülünk Alsónémedivel is egy hasonlóra. És ha már tervek: készen van a már említett Autóker telephely teljes körű felújításának és hasznosításának terve is, sőt, már engedélyeztetési szakaszban van, ha lesz rá központi forrás, itt egy szórakoztató- és szabadidő centrumot valósítunk meg, olyat, amilyenre a város fiatalsága régóta vár már. Eközben nem feledkezünk meg a Sport-szigetre tervezett napközis táborról sem, hitem szerint ennek megvalósítása is közel van már.
Ha türelmes vagy, akár az utolsó körben is előzhetsz
Írásom első részében biztossá vált, megvalósuló beruházásokról beszéltem, aztán terveket soroltam Önöknek. De minden ezzel kezdődik. Erős elhatározással, tervekkel és engedélyekkel, aztán sok-sok kilincseléssel, pályázatok írásával, az önrész biztosításával, mire célt érhetünk. De türelmes, szívós munkával minden elérhető.
Én hiszek a kemény munkában. Hiszek az egységben, a konszenzuson alapuló helyi politizálásban, és továbbra is ebben a szellemben dolgozom majd. És erősen bízom abban, hogy Önök is mellettünk állnak továbbra is, és elviselik majd a beruházások alatt jelentkező kényelmetlenségeket, ahogy ezt a Némedi út esetében is tették; hiszen tudják, hogy amit közösen létrehozunk, annak gyümölcsét is közösen élvezzük majd. Hiszek abban, hogy a sors kegyes lesz ahhoz, aki felkészülten áll; és ha összefutunk valamelyik városi rendezvényen, akkor jókedvűen koccinthatunk majd, vagy csak válthatunk pár szót arról, hogy mindent megtettünk azért, hogy Dunaharaszti tovább gyarapodjon, épüljön-szépüljön; mindent megtettünk, és sikerrel jártunk.
Ennek szellemében kívánok kedves mindnyájuknak békés, boldog, sikeres új esztendőt és legfőképpen jó egészséget!
Dr. Szalay László, Dunaharaszti Város polgármestere
