Dr. Szalay László polgármester köszöntője

Kedves  Dunaharasztiak!
 
Lassan megint magunk mögött hagyunk egy évet, gyorsan    leperegtek a homokszemek ismét, néhány nap csupán és megfordítjuk az órát újra. Végül  is  rendben volt minden, mondhatnánk, hiszen idén is   volt   tél,   tavasz, nyár  és  õsz  is,  sok-sok meleg nap után, ha  megkésve  is, de beköszöntöttek a fagyos   hajnalok.   De ha  jobban belegondolunk, volt megpróbáltatás is elég, a márciusi hóviharon
és az évszázad  árvizén át a nyári aszályig; ezekrõl az izgalmakról inkább lemondtunk volna persze.  Hirtelen rövidebbek lettek a nappalok és csendesebbek az éjszakák, súlyos gondolatokkal telik meg  a levegõ. Magam azon morfondírozom ilyentájt, miközben a karácsonyra  készülök, hogy  mit sikerült odatennünk nekünk,  a város vezetõinek Dunaharaszti fenyõfája alá. Elvégeztük-e a munkát,  amit Önök ránk bíztak, és amit mi elterveztünk, jó lelkiismerettel mehetünk-e el pihenni egy kicsit az év végi ünnepek idején?
Az idei évben  egy  gyorsan  változó környezetben, új kihívások között  kellett helytállnunk. Megalakultak a járások és a tankerületek, az iskoláinkban az oktatás szervezését át kellett adnunk, miközben az  épületekrõl továbbra is gondoskodnunk kell; új munkamegosztást alakított ki az állam az önkormányzattal. Tudomásul vettük, hogy  az adóbevételeink egy részét elvonták,  igyekeztünk  a maradékból  jól  gazdálkodni. Ez sikerült is: pénzügyi helyzetünk stabil, hitelállományunk minimális, a meglévõ kölcsöneink egy részét pedig átvállalta az állam. Dunaharaszti esetében jóval kevesebbet a többi önkormányzathoz képest, mivel adósságállományunk is jóval kisebb  volt a többiekénél.
Meglévõ eszközeinkbõl az idei évben  is sikerült fejlesztéseket végrehajtani: ütemszerûen folytattuk az immár évtizedes útépítési programunkat, szépítettük, bõvítettük iskoláinkat, óvodáinkat,  sõt, elõkészítettük  egy  vadonatúj  óvoda  felépítését a Bezerédi-telepen. Sportpályákat építettünk, felavattuk Petõfi  Sándor szobrát  a Ligeten, élettel és színvonalas kulturális eseményekkel töltöttük meg  a Laffert-kúriát, gondozásunkba vettük  a  Tájházat és  a  Baktay-hagyatékot, miáltal Dunaharaszti komoly közgyûjteménnyel gazdagodott. Sehol a környéken nincs ilyen gazdag és sokszínû civil társadalom, mint nálunk; az önkormányzat támogatja a polgárok önszervezõdéseit, a nemzetiségek értékteremtõ programjait, az egyházak karitatív tevékenységét ugyanúgy, mint a sportegyesületeket.  Hiszem, hogy  csak gazdagabbak leszünk általuk. Támogatjuk a rendõrség, a katasztrófa-védelem és a polgárõrség  munkáját  éppúgy,  mint  a szigetszentmiklósi  szakrendelõt is. Elégedettséggel és örömmel szemlélem, ahogy  valóra válik  az a célom,  amit  a városi  honlapra  mottóul  fogalmaztam  évekkel ezelõtt: „formáljuk közösséggé a városunkat  lakó húszezer  embert!” Amely a húszezret  jóval maga  mögött is hagyta  már.
Érdekes megfigyelni, ahogy  néhány úttörõ  kezdeményezésünk követõkre talál. Öt évvel ezelõtt az elsõk között vezettük be  iskoláinkban a méhnyakrákot okozó  vírus elleni védõoltásos védekezést,  és most arról értesülünk, hogy  jövõre ez már állami program lesz. Szintén elsõk voltunk a házhoz  menõ  szelektív hulladékgyûjtésben, és ennek  bevezetését fontolgatja most – többek között – a fõváros is. A pénzügyi  válság  közepette  a helyi  adók  csökkentésével  próbáltuk erõsíteni a vállalkozások helyzetét, és ezt az utat választotta  az állami gazdaságpolitika és a helyi önkormányzatok egy része is.
Közösségteremtés és összefogás – ezek voltak vezérlõ elveim elsõ megválasztásomtól kezdve.  És igen, ezek mentén sikerült Dunaharasztit felívelõ pályára állítanunk és erõs közösséget  teremtenünk. Bebizonyítottuk, hogy  az összefogás nem üres  lózung  csupán, hanem valós  szervezõ erõ.  A legutóbbi, novemberi testületi ülésen, a képviselõk minden elõterjesztésemet egyhangúan szavazták meg,  pártállástól függetlenül, nyugtázva azt, hogy  ha nem  is hibátlanul, de tesszük a dolgunkat úgy,  ahogy  kell. Nem hiszem, hogy  van az országban még  egy olyan, Dunaharaszti nagyságú város, sokszínû képviselõ-testülettel ráadásul, amely ezt  elmondhatja magáról. Sikerült egységet teremtenünk, ez a sikereink titka. Köszönet érte minden képviselõnek.

Kedves Dunaharasztiak!

Azt gondolom, egy politikusnak, helyi vezetõnek  idõrõl-idõre meg kell állnia és önvizsgálatot tartania akkor is, ha munkájáról jó visszajelzéseket kap. Ez az önértékelés karácsony, a szeretet ünnepe elõtt különösen aktuális. Ilyenkor én mindig megkérdezem magamtól: az ünneplés fényei és örömei közepette  jut-e idõ és energia, jut-e együttérzés és szeretet azok  felé,  akik  szegényen, elhagyatottan,  a  legszükségesebb  dolgokban is hiányt szenvedve  élnek? Tudunk-e nekik is  csöppnyi boldogságot szerezni a  magunk eszközeivel? Nos, kollégáim már hordják az idõs emberek  karácsonyi csomagjait, a Gyermekjóléti Szolgálat és a Vöröskereszt idén is megtartja majd a nagycsaládos karácsonyt a kultúrházban, és óvodáinknak, bölcsõdénknek is biztosítottuk a szükséges pénzt  ahhoz, hogy  megajándékozzák a  gyermekeket. Az elõbb említett novemberi ülésen döntöttünk arról, hogy növeljük  a  szociális  célra  fordítandó  kereteinket  és  bõvítjük azok körét,  akik ezekhez  hozzáférhetnek. Továbbra is folytatjuk az országban elsõk között bevezetett méltányossági gyermekétkeztetés programját, miáltal elértük, hogy  minden  gyermek  meleg ételhez juthat az intézményekben. Ki tudja, talán ebben is  lesznek majd követõink. Szintén itt döntöttük el, hogy  a törvényi változások nyomán megszûnõ  zsákos hulladékgyûjtés helyett kompenzációban részesítjük  a  leginkább  rászorulókat.  Formálódik  már  a  város 2014.  évi költségvetése, de egyet  biztosan állíthatok: a szociális célú kereteink nem  fognak csökkenni, sõt, inkább kismértékben nõni fognak.
Azt gondolom, Dunaharaszti sikeres évet zár 2013-ban, a külsõ visszajelzések legalábbis ebben erõsítenek meg akkor, amikor nyugtalanság fog el, vajon megtettünk-e minden erõnktõl telhetõt, nyerhetünk-e mi, a város vezetõi „percnyi megnyugvást” szeretteink körében. Ezt igazából majd az idõ és a kollektív emlékezet dönti el. Én erõsen  remélem ugyanakkor, hogy  mindannyiuk életén, ügyes-bajos dolgainkon sikerült egy  kicsit lendítenünk. És ha  ez így van,  már  megérte dolgozni, küszködni, tenni.
Kívánom mindannyiuknak, minden magyarnak és köztük minden haraszti embernek, hogy az esztendõ elmúltával nyerjen megnyugvást szerettei körében, kapja ajándékul karácsonykor  a szeretetet  és a békét,  és vértezze  fel a Jóisten erõvel és bizodalommal az eljövendõ új esztendõre!

Dr. Szalay László
polgármester