... kellemes, és kevésbé kellemes is (az utóbbi mélyen elásva, elfelejtve!), viszont amiről most szeretnék beszámolni Nektek, az egy életre szóló élmény számomra! Emlékeztek, hisz többször is megírtam már, hogy tavaly, a piráni nemzetközi táborban, a baktaysok Böjte Csaba testvért terjesztették elő a Gyermekek Béke Nobel Díjára, és Csaba testvér ezt meg is nyerte, meghódítva olyan fiatalok szívét is, akik életükben nem hallottak róla, munkásságáról, küldetéséről. Így ez év szeptemberében, a haraszti Baktay Ervin Gimnáziumból öten: három diáklányunk, Sziráki György igazgató úr és jómagam; a csíksomlyói Szent István Otthonból, Székelyföldről pedig hárman, közös zászló alatt veszünk részt a szlovén UNESCO táborban, közösen képviseljük Hazánkat! Csaba testvér megígérte, hogy a tábor záróünnepségén ott lesz „ha valami közbe nem jön”, reménykedjünk hát, hogy velünk lehet Ő is.
Most, hogy ezeket elmondtam, rátérnék az élménybeszámolómra. A tábor szervezése végett kétszer látogattam el Csíksomlyóra, először, hogy a lányokkal megismerkedjek, és Csaba testvérrel megbeszéljük a program nagyját, másodszor, hogy a részletekre is kitérhessünk, és a Piránban bemutatásra kerülő műsort átfésüljük. Ekkor volt alkalmam kirándulni a gyergyói havasokban egész fel, Libánig Csaba testvérrel, és azzal a három kislánnyal, aki részt vesz a piráni táborban: Mária-Magdolnával (16), Zselykével (17), és Doinával (18). Nagyon vidám teremtések, okosak, jól neveltek, és Zselyke úgy beszél angolul, hogy csak lestem! Különböző gimnáziumokba járnak Csíkszeredában, jó tanulók, énekelnek, furulyáznak, táncolnak, verset szavalnak, és írnak, egyszóval tehetségesek. A tábor előtt egy napot töltenek majd Harasztin, szeretném, ha megismernétek Őket, érdemes! Biztos vagyok benne, hogy a helyi tévé szívesen készít egy interjút velük.
Küldök Nektek két képet a kirándulásról, a zetelaki duzzasztónál készítettük, gyönyörű napsütésben, olyan volt minden, mint a gyermekek lelke! Jó volt ülni a kocsiban is, kapaszkodni a szerpentineken, nézni a szép tájat, és hallgatni Csaba testvért! Ilyen kiváló útitárs ritkán adódik, vagy nem is! Sokat beszélgettünk, mindenféléről: oktatás, kiengesztelés és kiengesztelődés, lényeglátás, készségek fejlesztése, és tömérdek más téma is szóba került: hála Istennek, hosszú volt az út. Nem mindenben értettünk egyet (például hivatás és fizetés, ez egy külön téma, kitérhetek rá a későbbiekben, ha gondoljátok), de ez lehet, hogy azért van, mert én még nagyon távol vagyok attól az egyszerűségtől, békességtől, bölcsességtől, és tisztánlátástól, ami Csabát jellemzi, és ebben az életben nem is valószínű, hogy megközelítem, erre születni kell. De azért törekszem, annak ellenére, hogy öregszem... tudjátok, ez az a hülye vicc vagy dal, vagy mifene, de én komolyan gondolom! Rám nem jellemző módon, olyan nyugodt, derűs, elégedett (amilyen nem sűrűn vagyok, mert állandóan hajt valami, valahová) voltam, hogy akár fát lehetett volna vágni a hátamon. És nagyon élveztem a „kópé szövegét” is, az agyam keményen dolgozott a beszélgetés során, hisz próbáltam minden szavát észben tartani. Egyszóval szerencsés vagyok, hogy ez az egynapos kirándulás megadatott nekem. Egy pár órát töltöttünk Libánban, gyönyörű hely, egy családnál voltunk, akik három éve építtettek egy házat a fenyves közepén, villany csak akkor van, ha egy közeli üzem ad nekik, amikor ott munka van, különben se tévé, se semmi, remek! Visszafelé megálltunk a csíkszentdomokosi otthonnál. Ez egy olyan napközi a sok közül, ahová azok a gyerekek járnak, akik rászorulnak egy kis segítségre a házi feladat elkészítésében. Kapnak ennivalót, van két zuhany, ahol lefürödhetnek, és tanulnak minden mást is, ami fontos a ház körül: lekvárt eltenni, tyúkot levágni, kopasztani, stb. "Nálunk a szorzótábla megtanulása ugyanolyan fontos, mint a hecsedlilekvár készítésének megtanulása", mondja Csaba testvér, és tökéletesen igaza van! Most több, mint kétezer gyerek van a gondozása alatt, de annak ellenére, hogy óriási munka, nem úgy tűnik, mintha ez teher lenne számára, lazán, természetesen kezeli az egészet, mert Ő ennek szentelte életét. Este hétkor értünk vissza Csíksomlyóra, ott vacsoráztam a menzán, megható volt a régi székely ima, amit mindenki elmondott evés előtt, és evés után. Két különbözőről van szó, nagyon szépek, én a falvédőről olvastam őket, mert hogy nem ismertem. (Lefényképeztem a falvédőt, küldöm azt is Nektek!). A vacsora finom volt: majonézes gomba pirítóssal, májpástétom, hagymás pityóka véres, májas hurkával, káposztasaláta, tea. Aki kért, ehetett fuszulykalevest, azaz bablevest, ami délről maradt. Evés után a lányok elmosogattak, felmosták a konyhát, aztán kimentek a kertbe segíteni az egyik nevelőnek karózni, én meg Zsóka nevelővel megbeszéltem a prezentációt, amit majd Piránban bemutatunk.
Hát ennyi lenne a beszámolóm, kedves mindenki, kívánom mindnyájatoknak, hogy hasonló élményben legyen részetek!
Végezetül, ha van kedvetek és időtök, ajánlom Nektek azt a levelet, amelyet Böjte Csaba írt munkatársainak a tanévnyitó kapcsán, és volt olyan kedves nekem is elküldeni elmélkedésre, tanulásra.
Szeretettel:
Bucskó Marianna"
www.magnificat.ro/portal/index.php
