„Ha a fák nem lennének, talán mi sem lennénk”

„Ha a fák nem lennének, talán mi sem lennénk”

Beszélgetés Márton Huba kertészmérnök, favizsgáló és faápoló szakmérnökkel

Az Önkormányzat egyik legfontosabb zöldfelületi feladata a város fáinak folyamatos gondozása, állapotuk ellenőrzése, új fák ültetése és – ha szükséges – a kivágott, vagy elpusztult példányok pótlása. Érthető, hogy sokakat komolyan megráz, amikor azt látják, hogy egy fát ki kell vágni, hiszen a fákhoz gyakran emlékek és erős érzelmek kötődnek. Egy ilyen döntés azonban soha nem alapulhat pusztán azon, hogy a fa kívülről egészségesnek látszik-e. Arról, hogyan történik a fák vizsgálata, mikor válhat elkerülhetetlenné a kivágás, és mit tehetünk fáink megóvásáért, Márton Huba kertészmérnök, favizsgáló és faápoló szakmérnököt kérdeztük.

– Milyen szempontok alapján vizsgálja meg egy szakember egy fa állapotát, és mikor jut arra a következtetésre, hogy a fa már nem menthető meg?

– A vizsgálat első lépése a fa alapos vizuális felmérése. Ez összetett feladat: nem elegendő azt megállapítani, hogy szép zöld-e a lombja. Figyelembe kell venni a fa környezetét és kitettségét, a körülötte lévő burkolatot, valamint a gyökérzet, a gyökérnyak, a törzs, a koronaalap és a korona állapotát is. Repedéseket, korhadást, gombák jelenlétét, odvasodást és egyéb szerkezeti elváltozásokat keresünk.

Különösen fontos a koronaalap, vagyis az a rész, ahol a törzs elágazik. Ha itt odú vagy úgynevezett vízzsák alakul ki, a megálló víz korhadást okozhat, meggyengítheti a szöveteket, és növelheti az ágak kiszakadásának veszélyét.

Ha a vizuális vizsgálat alapján nem ítélhető meg biztonsággal a fa állapota, műszeres vizsgálatra is szükség lehet. A magyar fejlesztésű FAKOPP 3D Akusztikus tomográf műszer a hang terjedése alapján segít feltérképezni a törzs belső állapotát és kiszámítani a fa törésbiztonságát – például azt, hogyan viselkedhet nagyerejű szélben. Ezzel sok esetben igazolható, hogy egy odvasnak látszó fa megfelelő beavatkozással még megtartható. Máskor éppen a műszer mutatja meg, hogy a fa már balesetveszélyes.

A gyökérzet stabilitása DynaRoot műszerrel vizsgálható. A gyökérnyaknál elhelyezett érzékelők természetes szélben mérik a fa mozgását. Ez hosszadalmas vizsgálat, megfelelő erősségű szélre van hozzá szükség, ezért egyetlen fa felmérése akár öt-hat órát is igénybe vehet.

A kivágás akkor válik szükségessé, amikor a fa valamely szerkezeti részén olyan mértékű elváltozás/ károsodás alakult ki, amely már nem kompenzálható, és a fa által jelentett kockázat észszerű faápolási beavatkozásokkal sem csökkenthető elfogadható szintre. Ilyenkor fennállhat az ágak kitörésének, a fa kidőlésének vagy akár annak a veszélye is, hogy a fa saját súlya alatt, szélcsendben roskad össze.

– Mennyi ideig élhetnek a fák városi környezetben, és honnan lehet felismerni, hogy életciklusuk végéhez közelednek?

– Természetes közegükben a fák jóval tovább élhetnek, mint a városban. Kedvező esetben is előfordulhat, hogy egy városi fa csak feleannyi ideig él, mint erdei környezetben.

Az erdőben a fa természetes módon elhullajthatja száraz ágait, ez a folyamat ott általában nem jelent veszélyt. Lakott területen azonban egy lehulló ág embereket, járműveket vagy épületeket veszélyeztethet. Ha egy ág belóg az úttestre vagy a járda fölé, illetve eléri a felső vezetéket, be kell avatkozni. Ezekre a metszésekre elsősorban miattunk, a biztonság érdekében van szükség, nem pedig azért, mert a fa igényli őket.

A szakma egyre nagyobb figyelmet fordít a gyökérzet védelmére. A városi fáknak sokszor egy keskeny zöld sávban kell fejlődniük, miközben aszfalt, épületek és közművek veszik körül őket. Ha a gyökérzet nem tud megfelelően terjeszkedni, a fa statikailag gyengébb és rövidebb életű lesz.

Egy fiatal fának okozott apró sérülés – például ha nekitolatnak vagy fűkaszával megsértik a kérgét – eleinte jelentéktelennek tűnhet. A kéreg alatti szállítószövetek károsodása azonban akadályozhatja a víz és a tápanyagok áramlását. A sérülés helyén repedés vagy korhadás indulhat el, amelynek következményei akár tíz-tizenöt év múlva válnak láthatóvá.

Ha nagyobb beavatkozásra van szükség, különösen fontos a megfelelő szakértelem. Metszéssel vagy koronakönnyítéssel csökkenthető a lombfelület, ezáltal az ágakra és a törzsre jutó terhelés. Egyes fafajok – például az ostorfa, a nyár, a juhar vagy a platán – jobban viselik az erőteljesebb beavatkozást. Más fajok, például a nyír, nagyon érzékenyek a korona jelentős visszavágására. Előrehaladott korhadás esetén a szakszerű koronakönnyítés még éveket adhat egy fának.

Fontos tudni, hogy a szép zöld lomb önmagában nem bizonyítja, hogy a fa biztonságos. A gyökérzet és a gyökérnyak állapota legalább ilyen lényeges. A favizsgáló a fákért dolgozik: nem a kivágás a cél, hanem az, hogy a fa biztonságosan minél tovább élhessen.

– Milyen hatással van a fákra a városi környezet, illetve az elmúlt évek szélsőséges időjárása és a klímaváltozás?

– Évről évre több fa kiszáradását tapasztaljuk. Már nemcsak a fiatal facsemeték pusztulnak el, hanem olyan idősebb fák is, amelyek korábban nem mutattak látványos tüneteket.

Ebben ismét kulcsszerepe van a gyökérzetnek. Ha nincs elegendő nedvesség a talajban, a talajban élő mikroorganizmusok működése is megváltozik. A tömörödött talaj nem képes megfelelően befogadni a csapadékot, így a víz nem jut el a gyökerekhez. A talajvíz szintjének csökkenése ugyancsak súlyosbítja a helyzetet.

A közmű- vagy útépítések során elvágott gyökerek miatt a fa már nem tudja ellátni a teljes koronáját. Ilyenkor száradással reagál, és a megmaradt gyökérzetével próbálja életben tartani önmagát.

A megfelelő fafaj kiválasztása ezért egyre fontosabb. A nyírfa például nehezen viseli a magyarországi, egyre melegebb és szárazabb klímát. A keleti ostorfa ezzel szemben szívós, gyors növekedésű fajta, és erős gyökérzetével jobban képes alkalmazkodni bizonyos városi körülményekhez.

– Mit tehet az Önkormányzat, és mit tehetnek a lakók azért, hogy a meglévő fákat minél tovább egészségesen megőrizzük?

– Nélkülözhetetlen a folyamatos gondozás: az öntözés, a tápanyag-utánpótlás és a szakszerű metszés. Korábban úgy számoltunk, hogy egy frissen ültetett fát körülbelül öt évig kell intenzíven gondozni, ma azonban ez az időszak akár nyolc év is lehet, mire a fa képessé válik arra, hogy önállóan fennmaradjon. Még gondos ápolás mellett sem lehet teljes biztonsággal garantálni, hogy minden facsemete megmarad.

A törzs körül érdemes legalább egy méter sugarú, burkolatmentes területet vagy öntözőtányért kialakítani. Sokat segíthet a talajtakaró növényzet, az alacsony cserjék telepítése és a mulcsozás is. A mulcs mérsékli a talaj kiszáradását, és támogatja a talajéletet.

A megelőzés a leghatékonyabb eszközünk. A folyamatos ápolással és a sérülések elkerülésével akár évtizedekkel meghosszabbíthatjuk egy fa életét. A lakók segítsége is sokat számít: egy száraz nyári nap végén akár egy vödör víz is megmenthet egy fiatal fát.

A legszerencsésebb az lenne, hogy ahol lehet, nem elszigetelt fákat, hanem összefüggő növénytársulásokat, kisebb városi erdőket alakítanánk ki. Ezekben fokozatosan létrejöhet egy önmagát is támogató ökoszisztéma, amelyben a fák és más növények segítik egymás életét.

– Egy nagy, idős fa kivágása sok emberből szomorúságot vagy akár felháborodást vált ki. Miért kötődünk ennyire a fákhoz, és hogyan lehet felelősen dönteni egy fa sorsáról?

– Amikor a kertészmérnöki képzést végeztem, a szakdolgozatomat ezzel a mondattal kezdtem: „Ha a fák nem lennének, talán mi sem lennénk.”

A fák az emberiség történetében mindig különleges, sokszor mitikus szerepet töltöttek be. Ma is csendben sétálunk az erdőben, hogy ne zavarjuk meg az erdő életét. Erős érzelmi kapcsolat fűz bennünket a fákhoz, miközben az ökológiai jelentőségük is óriási: élőhelyet teremtenek, megkötik a szén-dioxidot és a port, oxigént termelnek, párásítanak, árnyékot adnak, mérséklik a hőséget és alakítják a helyi klímát.

Ki kell mondanunk ugyanakkor, hogy az emberi élet és a biztonság elsőbbséget élvez. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy könnyelműen mondunk le egy fáról. Minden egyes esetben tudatos, szakmailag megalapozott és felelősségteljes döntést kell hozni arról, hogy a fa megtartható-e, milyen beavatkozással tehető lehetőségeinkhez mérten a lehető  legbiztonságosabbá, vagy valóban elkerülhetetlenné vált-e a kivágása.

A faápolás már a faiskolában elkezdődik. Amikor elültetünk egy facsemetét, az élete a mi gondoskodásunkra van bízva. A fák a leveleiken keresztül jelzik, ha víz-, tápanyaghiányban szenvednek, vagy kórokozó és kártevő veszélye áll fenn.  Ha időben és megfelelően avatkozunk be, annak eredménye gyakran már néhány héten belül látható. A legfontosabb tehát, hogy ne csak akkor foglalkozzunk egy fával, amikor már veszélyessé vált, hanem egész életén át figyeljünk rá.

Hazay Tímea

Az Önkormányzat rendszeresen publikálja hivatalos fb-oldalán a faápoló szakvéleményét, amennyiben valamely jelentős közterületi fa kivágása elkerülhetetlenné válik, de ugyanígy közzétesszük azokat a vizsgálati lapokat is, amelyek szerint a fa még - szakszerű ápolással - megmenthető.