Szomorú hírt kell bejelentenünk az alábbi hasábokon és lehangoló képeket mellékelünk hozzá.
Két évvel ezelőtt adtuk át a piactérrel átellenben a Sportjátszóteret, melyre különösen büszkék voltunk. Nem egy szokványos játszóteret építettünk, hanem egy olyan létesítményt, amely – kissé szokatlanul, de mindenképpen hiányt pótolva – a nagyobb gyermekeknek és a felnőtteknek készült. Gördeszkapálya, műfüves focipálya, később kibővítve; egy olyan közösségi tér, amely helyet adhat a kulturált sportolásra, a szabadidő hasznos eltöltésére egész családoknak, baráti társaságoknak.
Természetesen bekerítettük, hiszen vigyáznunk kell a közvagyonra. Megpróbáltuk a megvédésébe bevonni azokat, akik használják, és a többség partner is volt ebben. Ennek ellenére már a kezdetektől sok problémánk volt a rongálásokkal, az ott hagyott szeméttel. Megpróbáltuk megértetni azt, hogy nem lehet éjjel-nappal nyitva tartani, mert a deszkapálya például csak nappal biztonságos, és a környéken lakók pihenését is zavarja a késői zaj. Két évig küzdöttünk, egyre kevesebb sikerrel. A kaput szétszedték, a kerítést több helyen szétvágták, meghajlították, bedöntötték. Továbbra is rendszeresen bemásznak zárás után jónéhányan. A Sportjátszótér mára életveszélyessé vált. Nagyon nehéz és szomorú döntést hoztunk a napokban azzal, hogy az ideiglenes bezárásáról döntöttünk. Most valahonnan elő kell kerítenünk egy csomó pénzt arra, hogy rendbehozzuk, és el kell gondolkodnunk a létesítmény jövőjén.
Sajnos, nincsenek jobb helyzetben a város egyéb játszóterei sem. Pusztítás, rombolás, szemét mindenütt, lehangoló kép fogadja az anyukákat és a gyerekeket akkor, amikor kimennek pl. a Sport-szigetre. Szégyelli magát az ember, ahogy az összetört/helyükből kiszakított padokat, szemeteseket, játékokat szemléli. Minden évben annyit költünk csak a rongálásokra, amennyiből egy-egy új játszóteret át lehetne adni. Önöknek igazuk van akkor, amikor azt mondják erre: védjük meg, amit létrehoztunk, hiszen ez a dolgunk. Többször felhívtuk a rendőrség és a polgárőrség figyelmét arra, hogy jellemzően a sötétedés előtti időszakban, a családok hazamenetele után történnek ezek a rongálások, akkor foglalják el a játszótereket azok, akiknek semmi keresnivalójuk nincs ott. Nehéz a tettenérés, és ebben igazuk is van a rendőröknek. És nem tudjuk az egész várost bekamerázni, és a kamerákra is kamerát állítani, és nem tudunk ott állni minden pillanatban. Ha nem fogunk össze, ha nem érzik magukénak a játszóteret, a padokat, a buszmegállót, stb. azok, akik ezt a várost lakják, ha nem neveljük gyermekeinket a közösség és a közvagyon tiszteletére és megbecsülésére, akkor nem tudjuk megállítani a barbárságot, a pusztítást szeretett városunkban.
Gondolkozzunk el ezen, talán még nem késő.
Néhány felvétel a mostani állapotról:
