Kedves Dunaharasztiak!
Az új évre készülődve, az elmúló esztendő utolsó napjait pergetve sokat olvasgattam mostanában a 200 éve született Arany János verseit, gondolatait. Nemcsak gyönyörű anyanyelvünk legnagyobb mestere volt ő, hanem az élet és az emberi lélek avatott ismerője, akinek megadatott az a képesség, hogy tömören, de annál kifejezőbben, a bölcs ember hitelességével tudta megvilágítani az élet nagy kérdéseit. „Legnagyobb cél pedig, itt e földi létben/Ember lenni mindég, minden körülményben”- igen, ez az ősforrás, ide kell mindig visszatérni, amikor meg akarunk bizonyosodni arról, hogy amit teszünk, vajon helyes-e. Meggyőződésem, hogy nekünk, akik a város vezetőiként munkálkodunk – polgármesterként, képviselőként, intézményvezetőként – sosem szabad ezt szem elől tévesztenünk. Ezért az idei évben is olyan költségvetést fogadunk majd el képviselő-társaimmal együtt, ami nemcsak az ész, hanem a szív diktálta szempontoknak is megfelel. Sokat fordítunk majd szociális célokra, növeljük a kultúra támogatását éppúgy, mint a civil szervezetek, alapítványok, egyházak, sportegyesületek munkájának anyagi elismerését is. Mindezt tesszük azzal a hittel, hogy közösséget csak együtt alkothatunk ebben a gyönyörű városban, és ehhez a szellem napvilága legalább olyan fontos, mint a tégla a falakban.
Téglából pedig bőven kerül idén is, mert építkezésekből nincs hiány. Talán soha ennyi pályázaton nem indultunk el – szinte egyszerre -, mint a ’17-es évben, és vagy megnyertük mindegyiket, vagy a siker reményével várjuk a döntést. Az idei év első felében átadjuk az impozáns Városi Sportcsarnokot, a második felében a gyönyörű új bölcsődénket, miközben – eredményes pályázat esetén – elkezdjük a háziorvosi rendelő bővítését és teljes átépítését. Terveink szerint (ez szintén pályázat-függő) a Ligeten és a Bezerédi-telepen élők érdekében kibéleljük az A-3-as belvíz-elvezető csatornát teljes hosszában. Teljes erőnkkel és tudásunkkal, országgyűlési képviselőnk segítségét is felhasználva dolgozunk majd azon, hogy a reggeli csúcsban beduguló 51-es állami főközlekedési út problémájának megoldására rábírjuk az illetékeseket. Ez azért is lényeges, mert további cégek készülnek letelepedni nálunk, ami egyrészt elsőrendű fontosságú a város életében mind a helyiadó-bevételek, mind a munkahelyek növelése miatt, másrészt ezzel a forgalom is tovább nő az M0-ás felé.
És itt most megállok néhány sor erejéig.
Mindannyian érzékeljük, hogy főútjaink zsúfoltak, a reggeli és a délutáni csúcs idején olyan mértékű átmenő forgalom zúdul Dunaharasztira, ami már-már pesti állapotokat idéz. Mindannyian látjuk, hogy a város építési övezetei erőltetett ütemben épülnek be, a lakásépítési boom az agglomerációs településekre nehezedik leginkább. Ez lépéskényszerbe hoz bennünket, fordulatra van szükség a várospolitikában, de legalábbis egy félfordulatra. Amikor Arany híres balladáját, a Híd-avatást olvastam egyik nap, az megerősített ebben. A költő még megérte, amikor 1876-ban átadták Budapest második hídját, a Margit hidat, és ez az esemény – és az akkoriban robbanásszerűen meginduló építkezések – egy élhetetlen világváros rémképét idézték fel benne. Ezért írta meg ezt a balladát, amiben a város allegorikus alakjai a hídról a Dunába vetik magukat, ezzel festve meg az elidegenedő nagyváros kezelhetetlenségét. Nálunk persze erős túlzás kezelhetetlen állapotokat vizionálni, de az építkezéseknek most már gátat és korlátot kell szabni. Minden egyes új lakás két autót, két-három bölcsődei és óvodai férőhelyet jelent, és még sorolhatnánk. Minden új lakó értéket jelent számunkra, gazdagodunk általuk, de a gyarapodást mederben kell tartanunk. Ezért a képviselő-testület már a decemberi ülésén fontos döntéseket hozott meg ebben a tárgykörben, és 2018-ban ezt az irányt követjük majd. Most már arra kell erőnket és tehetségünket összpontosítanunk, hogy a város meglévő, beépült lakónegyedeit fejlesszük és csinosítsuk, értékeinket megőrizzük, azon kell munkálkodnunk, hogy Dunaharaszti továbbra is az a szívünknek kedves, bájos és élhető város legyen, amilyenné az elmúló évtizedek formálták.
Ennek szellemében kívánok Önöknek sok erőt, egészséget, vidámságot az új évben, és közös akaratot, teremtő összefogást a közös dolgainkban!
Dr. Szalay László polgármester
