Városunk legnagyobb nemzetisége a Németországból ide származott közösség, összefoglaló nevén sváb nemzetiség. A német nemzetiségi általános iskolai oktatásnak közel százesztendős múltja is hozzájárult ahhoz, hogy a svábság anyanyelvét megőrizte, hagyományait a mindennapokban is megéli. Noha a népviseletet már a legtöbben gondosan az ünneplő ruhák közé akasztották a szekrénybe és nem hordják naponta, az ünnepeken sok család felölti a jellegzetes sváb viseletet a legkisebbektől a dédszülőkig és így jelennek meg a jeles napokon, ünnepeken, amiket a Harasztin élő svábok közösségszervező munkája révén megvalósítanak.
A Tájház létrejötte több mint tíz évvel ezelőtt friss energiák megjelenését hozta a sváb közösség életében. Otthona számos ünnepnek, élő, aktív közösségi élet folyik a falai között és az udvarán. Az egyik legnagyobb eredmény, amit komoly munkával értek el a sváb nemzetiségért dolgozó harasztiak, hogy a sváb közösség kitárta a kapuit a város minden lakója, sőt a távolabbról érkező látogatók, érdeklődők számára is. Egy szüreti bál, egy disznóvágás, egy adventi ünnep, vagy a Nepomuki Szent János tiszteletére szerevezett tutajos mécses úsztatás a Kis-Dunán mind olyan kulturális programok Dunaharasztin, amit már nem csak a sváb nemzetiséghez tartozók, de a város minden lakója örömmel vár, hiszen ismerősök lettek egymás számára az emberek. Egymásra köszönnek, mert közös, örömteli élményeket éltek át. Dunaharaszti két fontos, egész várost megmozgató ünnepe a júniusi Vagabond Korzó és a szeptemberi három napos Városnapok hétvége, ahol a svábság hosszú évek óta rendszeresen jelen van. Felnőtt- és gyermek tánccsoportok, zenekarok, „rezes bandák” lépnek fel, hiszen a polka elképzelhetetlen a rézfúvósok nélkül. Az évek során egyre ismerősebbé vált Dunaharaszti minden lakója számára a sváb nemzetiség és talán már el sem tudjuk képzelni a kisváros életét a szüreti ünnepkor vonuló lovaskocsik, a művelődési házban lévő sváb bálok, a Tájházban megrendezett ünnepek utánozhatatlan hagyományos sváb süteményei nélkül.
A bolgárok az újjáalapító svábság mellett jelentős nemzetisége Dunaharasztinak. Az 1900-as évek elején érkeztek nagyobb számban, és olyan helyeken telepedtek le, ahol víznyerő lehetőséghez jutottak az úgynevezett bolgárkerék segítségével. Dunaharasztin is működött egy ilyen „duláp” nevezetű bolgárkerék. A bolgárkertészetek egészen a téeszesítésig virágoztak. Volt olyan év, hogy Budapestet háromnegyed részben haraszti bolgárok látták el paprikával. Sajnos a téesz megalakulása után a földeket elvették, és olcsón felparcellázták. A kertészek szétszéledtek az ország területén egy-egy olyan faluba, amelynek piaca egy kertészt el tudott tartani. Sokan befejezték a kertészkedést, külföldre távoztak, vagy visszamentek Bulgáriába. Az itt maradottak közül többen virágkertészettel foglalkoznak. Vegyesházasságok jöttek létre, megkezdődött az asszimiláció, így a Dunaharasztin élő bolgár nemzetiség létszáma is jelentősen visszaesett. A Dunaharaszti Bolgár Nemzetiségi Önkormányzat azonban komoly munkát végez, az ő kezdeményezésükre és Dunaharaszti Város Önkormányzata támogatásával a Piac téren Bolgár Emlékkút épült, mely Kozsuharov Ognyan szobrászművész munkája. Ahogy a bolgárok mondják: „Kutat azért épít az ember, hogy megőrizze szerettei emlékét.” A minden évben szeptemberben megrendezett Bolgár napon a hagyományos bolgár táncokat, ételeket ismerhetik meg a vendégek és tovább erősíthetik a közösség tagjai közötti kapcsolatokat.
A Dunaharasztin élő roma nemzetiség a legnagyobb figyelmet a roma gyermekek tanulási esélyeinek javítására fordítja. Az „Esélyed a tanulás” diákösztöndíj minden félévben pályázható, minden évben ki is osztják. Szoros kapcsolatban dolgozik a Dunaharaszti Roma Nemzetiségi Önkormányzat a Vöröskereszt és a Gyermekjóléti Szolgálat munkatársaival és karácsonykor 450.000 Ft-tal támogatják a hátrányos helyzetű gyermekek számára a karácsonyi ajándékok adományozását. Hagyományos Roma bálra várják a vendégeket évente a művelődési házba, és nemzeti ünnepeinken a többi nemzetiséggel együtt részt vesznek, a tisztelet koszorúit elhelyezve saját nevükben az emlékművek talapzatánál.
Dunaharaszti elképzelhetetlen a nemzetiségek nélkül. Tudásuk, szokásaik, táncaik, dalaik, meséik és konyhaművészetük az ükunokákban is tovább él, megőrizve a sok kincset, amit az előző generációk évszázadokkal ezelőtt megteremtettek. Közös feladatunk ápolni és továbbadni a jövőnek ezt a gazdag hagyatékot!
Címlapkép: "Szent a vízen": Nepomuki Szent János amellett, hogy a folyók, a hidak, hajósok, vízimolnárok, halászok védőszentje, Dunaharasztié is. Ünnepén kis lámpásokat úsztatnak a vízen, Harasztin pedig a Szent szobra csónakba száll. Készült: Dunaharaszti, 2022. május 22. A csónakban Mannheim Martin és Gyöngyösi Balázs. (A Magyarországi Német Kulturális és Információs Központ és Könyvtár hirdetett online fotópályázatot, „Blickpunkt” címmel. A dunaharaszti online szerkesztősége, Tóth Gábor 3 fotójával nevezett a megmérettetésre. Az egyik kép kategóriájának győztese lett!)
