Advent, vagyis eljövetel; a világ a Megváltó születését várja, karácsony óhaja fészkelődik már a szívekben és a fejekben. Közben megjött a tél is a reggeli szelekkel, húzd össze magadon a kabátot, kedves barátom, miközben sietősre fogod hazafelé, és ha hazaérsz, csukd be jól az ajtót, melegedj át, tedd fel a teavizet, milyen jó is az, ahogy a finom gőz átjárja az elgémberedett ujjakat. A kinti hideg nem válogat, de bent jó meleg van, ilyenkor nehéz elképzelni, hogy nem mindenhol van ez így. Pedig igen; sokan dideregnek a valaha fényes nappaliban, és olyanok is vannak, akik nemcsak magányosak, hanem a szemük is kopog karácsonykor. Ők aztán tényleg tudják, mit érzett a csöppnyi gyermek édesanyja annak idején a jászolban, és ezért ők azok, akiknek alakját a Megváltó oly szívesen öltötte magára. Gyere hát el, és hozz magaddal valamit; légy erős és ajándékozz a gyengéknek, és meglátod, micsoda ajándékot adsz ezzel - önmagadnak.
