A csíksomlyói búcsú, Szent István tisztelete, Petőfi tovaragadó ifjúsága és szenvedélye, Puskás Öcsi góljai vagy Papp Laci pofonjai: láthatatlan kapcsok minden magyar között, a lelkek hídjai; események, emberek, amire minden magyar büszke. Ezek a mi ünnepeink, közös kincseink. És tragédiáink is közösek, olyanok, amik csak nekünk fájnak: Muhi, Mohács, Világos, és Trianon… A Nemzeti Összetartozás Napja egybehív és figyelmeztet: országunk vesztét legtöbbször saját balgaságunk, tunyaságunk, és leginkább széthúzásunk okozta; ne kövessük el hát a múlt eme szarvashibáit még egyszer. Hiszen vannak közös pontok, és vannak helyek, ahol egy-két magyar bármikor összehajolhat, lesznek ebből talán közös célok is. Addig is becsüljük meg egymást, fogadjuk el, hogy mindenki magyar, aki annak érzi magát, és próbáljuk azokat a határokat lélekben kitágítani, saját véreink felé.
