„Napjainkban egyre nagyobb az igény, hogy visszatekintsünk régmúlt idők visszahozhatatlan éveibe, hogy bepillantsunk szűkebb pátriánk, szülővárosunk múltjába, hogy utánajárjunk: honnan jöttünk, mikor jöttünk és kik vagyunk. Az írásos és képi dokumentumok mellett fontos, hogy megőrizzük a szájhagyomány révén ránk maradt kortárs tanúságtevők emlékeit. Lokálpatrióta elkötelezettségünkből fakad, hogy felkutassuk és megőrizzük a személyes és helyi emlékeket, történéseket. Helytörténeti füzetsorozatunkban egyéni históriáknak, intézménytörténeteknek adunk helyet. Feldolgozzuk a közélet jelentős személyiségeinek, családjainak, egyesületeinek históriáját. Bemutatjuk a helyi népélet és hagyományok jellemzőit, a neves középületek, villák, szobrok és templomok történetét.
Első füzetünkben Végh Gábor (1929-2008) hangszalagra mondott visszaemlékezéseit rögzítettük. Egy régi haraszti polgár mondja el gyermek- és ifjúkori emlékeit, mutatja be a hajdani szeretett Haraszti vadregényes tájait. Bár Végh Gábor már csendben eltávozott közülünk, magnóra mondott élményeit igazi patriótaként az utókorra hagyta, hogy azokat megossza velünk is.
A szerző visszavonhatatlan kötődése Dunaharasztihoz szívet melengető olvasmányélmény. Ajánljuk mindazok szíves figyelmébe, akik városunk múltja iránt érdeklődnek!” – írják bevezetőjükben a szerkesztők, Táborosi Zoltánné és Gáll Sándor.
