A képen Gela látható madártávlatból.
.jpg)
Egy utazás vége, egy barátság folytatása
Sikeresen lezárult a második Comenius projektünk, „Egy érme utazásai Európa történelmében”, a záró beszámolónk elfogadása pontot tett a rengeteg munkával járó, de ugyanakkor izgalmas, kalandokkal, külföldi utazásokkal tarkított két évnek. Európa kapui kinyíltak diákjaink előtt, a történelem, angol nyelv, földrajz, színjátszás, művészet segítségével olyan új, szerteágazó tanulási formákat sajátíthattak el, melyek a későbbiekben hasznukra válhatnak, és irányt mutathatnak a továbbtanulás, majd az élet rögös útjain is. Az érme utazása véget ért tehát, a baktaysoké viszont nem, ugyanis szicíliai barátainkkal közösen úgy éreztük, nem szállhatunk ki csak úgy egymás életéből! Két éven át, a résztvevő négy csapatból: görög, lengyel, szicíliai és magyar, az utóbbi kettő már a kezdetektől, a gelai első projekttalálkozótól egy egységet alkotott, teljes volt az összhang, a munkakedv, a hozzáállás, és a tenni akarás, a következő három találkozó pedig még közelebb hozta egymáshoz az olasz és a magyar diákokat. Az athéni találkozón Giuseppe Orlando, az Ettore Romagnoli iskola akkori igazgatója nyilvánosan bejelentette, hogy testvériskolai kapcsolatot szeretnének létrehozni a dunaharaszti Baktay Ervin Gimnáziummal, és ezt a szándékát megerősítette idén májusban, a magyarországi projektzáró rendezvényen is, ahol Sziráki György igazgatóval megegyeztek, az együttműködést folytatni kell.
A közös program szeptemberben el is kezdődött, 11 diákkal utaztunk Gelában, ahol nyolc felejthetetlen napot töltöttünk olasz barátaink társaságában. Gyermekeink családoknál laktak, megismerték mindennapjaikat, szokásaikat, étkezési kultúrájukat, megszerették pótszüleiket, testvéreiket, és megszerettették magukat, remek nagykövetei voltak hazánknak, hisz vendéglátóinkban, gyermekben, felnőttben egyaránt, felébredt a vágy, az érdeklődés Magyarország iránt. Első pillanattól megható volt a fogadtatás: az iskolában színes műsorral vártak, táncokkal, dalokkal, hangversennyel, felvonultatták a Nemzeti Lobogókat, és az iskola új igazgató asszonya olyan szeretettel köszöntött, mintha régi, jó barátok lennénk, pedig csak akkor ismerkedtünk meg! A gazdagon összeállított program, a ragusai tanulmányi kiránduláson túl, lehetőséget adott bekapcsolódni az iskola mindennapjaiban: volt közös énekóra, ahol a diákok a két nemzet himnuszát tanulták, és próbálták elénekelni (ezt még gyakorolni kell itt is, májusban!). Olasz órákon elkezdték összeállítani azt a nyelvi „túlélő készletet”, mely átsegíti őket a nehéz pillanatokon, mikor egy, csak magyarul, vagy csak olaszul beszélő szülőnek, „póttestvérnek” kell elmagyarázni, hogy mit szeretne, vagy nem szeretne enni, inni, vagy mire van szüksége! Ez a magyar-olasz-angol szótárkészítés a közösségi portálon gyarapszik nap, mint nap, ahogyan az online magazin is, amin már mindannyian szorgalmasan dolgozunk. Ha valaki azt hinné, hogy csupán „turisztikáztunk” Szicíliában, az nagyon téved! Érkezésünkkor minden diák kapott egy tájékoztató füzetet, melynek feladatait a különböző helyszíneken gyűjtött információ segítségével meg kellett oldani: Ragusa városának rejtélyeit kellett felkutatni, a Donnafugata kastély legendáját elsajátítani, a Gelát körülvevő falak miértjét megérteni, a város közel háromezer éves történelmének szépségeit felfedezni a Régészeti Múzeumban. A legnépszerűbb feladat a tengerpart feltérképezése volt: természetesen egy nagy úszás-pancsolás, futkározás a selymes-homokos parton lett a vége, a füzetben lévő kérdések ezen a napon feleletlenül maradtak, ami tűrhetetlen, ezért majd vissza kell mennünk!
Nagyon úgy fest a dolog, hogy vissza is megyünk, és bízom benne, hogy nem csak a baktaysok ilyen szerencsések, a harasztiak előtt is megnyílik a lehetőség, hogy Szicília egzotikus földjét, és a szicíliaiak óriási szívét, vendégszeretetét megismerjék, ugyanis az iskola mellett a városvezetése is felfigyelt a magyar csapat különös tehetségére, jó viselkedésére! Diákjaink interjút adtak a helyi tévének, több újságban is jelent meg cikk a látogatásunkról, és azok a tanárkollégák, akik a Comenius pályázat által lehetőséget kaptak Magyarországra jönni, nem győzték dicsérni Hazánkat, Városunkat, az itteni fogadócsaládokat, gyermekeinket! Az érdeklődés, az akarat megvan mindkét részről, Dr. Szalay László polgármester úr meghívására, jövő év májusában az Ettore Romagnoli iskola küldöttsége mellett városunkban érkezik a gelai oktatási bizottság egyik tagja, és nagy valószínűséggel Gela városának polgármestere is. Egy új testvérváros? Miért is ne? A távolság csupán 4 óra!
Kedves olvasó, a következő linkekre kattintva megnézheti szicíliai médiaszereplésünket!
Bucskó Marianna
http://www.quotidianodigela.it/galleria-fotografica/category/53-interscambio-culturale
www.dropbox.com/sc/91qv5sdx6dzonzp/9cQrdQ52lj
