Tornai József a magyar irodalmat gazdagító, értékteremtő költői, írói, esszéírói és új területeket meghódító műfordítói munkásságáért, irodalmi közéleti tevékenységéért, példaértékű életpályája elismeréseként kapta meg a rangos kitüntetést. Az alkotó helyett felesége vette át a díjat.
Tornai József hangsúlyozta: a Kossuth-díj súlyát az adja, hogy az állam ismeri el vele művészek munkásságát. Hozzátette: számára a legfontosabb, hogy tanulmányok, esszék sokasága született munkásságáról. „Ezek azt bizonyították, hogy az élő irodalom tudja, hogy jelen vagyok, dolgozom, rengeteget publikálok öreg korom és betegségem ellenére is” - fogalmazott Tornai József.
Kitért arra is, hogy tudja, a legnépszerűbb művének a Vadmeggy című, 1984-ben megjelent önéletrajzi műve számít. „Uram, ilyen könyvet az írók csak haláluk után szoktak publikálni” - idézte egy olvasó véleményét Tornai József, hozzátéve, hogy szerinte az emberi élet leginkább gyönyörteli része a szexualitás, ez ha költészetté tud válni, akkor helyet kell neki adni az irodalomban. Példaként Szabó Lőrinc és Weöres Sándor verseit említette.
Tornai József felidézte, hogy számára középiskolás korától fogva fontosak voltak a természettudományok is, mint fogalmazott, „gyalogos katonaként, irodalmárként” igyekezett nyomon követni a legfrissebb kutatásokat. „Ez persze csak egy hozzávetőleges tudás. Úgy is fogalmazhatok, hogy be-belesek a kerítésen, hogy tudjam, mi zajlik a lakodalomban” - tette hozzá.
„Szabadon gondolkodó ember akartam lenni, akit minden érdekel” - fogalmazott. Rendkívüli módon érdekelte az antropológia is, kutatásai nyomán született a Boldog látomások - A világ törzsi költészete című kötete 1977-ben, amelybe a többi közt óceániai, maori, afrikai és más természeti népektől fordított szövegeket. „A legtöbb költőnek elég volt az irodalom, nekem nem. De azért az én specialitásom: a versírás minden csínját-bínját is megtanultam” - emelte ki.
A Kossuth-díjjal kitüntetett alkotó visszaemlékezett arra is, hogy pályáját segédmunkásként, majd betanított munkásként kezdte és csak 1961-től vált szabadfoglalkozású íróvá. „Nagyokat nevetek a szociológusok írásain, amelyek az üzemi életről szólnak. A munkások sosem voltak olyan páriák, amilyennek leírták őket” - mondta, hozzátéve, hogy ő is három műszakban dolgozott köszörűsként, így közelről láthatta, hogy a munkások mindig megtalálták a maguk szórakozását. „Nem volt könnyű élet, de volt egy furcsa, vidám oldala is” - vélekedett.
Tornai József elmondta, hogy jelenleg egy esszékötete áll kiadás előtt, a tervek szerint a könyvhétre fog megjelenni. „Kihívó, kritikus címe lesz: Az esztétikai nihilizmus” - fogalmazott. „Ahogy a 20. században diadalt aratott az erkölcsi nihilizmus a bolsevizmusban, a nácizmusban, úgy a 21. században a művészeti értékek nivellálódtak, relativizálódtak, majd az értékrendszer teljes eltűnése figyelhető meg” - magyarázta.
Hozzátette, hogy tervei szerint az idén még egy verseskönyv is elkészül. „Az új kötet - amelynek Éjfél lesz a címe - nyelvileg, formailag, világszemléletileg is újabb lépésnek számít a 2012-es A semmi ellenhez képest” - jegyezte meg Tornai József.
(MTI)
