Határokon átívelő kapcsolatok - "baktaysok" útja Európába

A mi helyünk
Comenius 2008 – 2010

Kedves Olvasó!

Tudom, igen bosszantó lehet az, amikor olyan cikkeket olvasunk, melyek számunkra ismeretlen fogalmakat, szakterületeket tartalmaznak. Bármilyen érdekes is a téma, a háttér-információ hiánya élvezhetetlenné, ezért gyakran fölöslegessé teszi az írást. Gimnáziumunk 2008-ban a Tempus Közalapítvány Comenius multilaterális pályázatán vett részt és 12.000 eurót nyert. Amit erről érdemes tudni, az az, hogy a Tempus Közalapítvány nemzeti és nemzetközi oktatási-képzési pályázati programokat kezel, mint például az „Egész életen át tartó tanulás” programja. Ezen belül a Comenius a közoktatást támogatja, és iskolai együttműködéseket tesz lehetővé, hogy az európai közoktatási intézmények nemzetközi együttműködés keretében együtt dolgozzanak valamilyen közös témán. Többoldalú (multilaterális) együttműködés esetében legalább 3 résztvevő országból 1-1 iskola dolgozik együtt, és mindegyik iskolának legalább 12 mobilitást (12 fő utaztatását) kell biztosítania. Négyen pályáztunk: Ausztria, Finnország, Magyarország és Szlovénia, de sajnos, csak hármunknak sikerült megnyerni a pályázatot, Szlovénia nem kapta meg a szükséges támogatást, így ők az önfinanszírozáshoz voltak kénytelenek folyamodni ahhoz, hogy részt vehessenek, és együtt maradhassunk.

A pályázat gondolata 2007-ben született meg Lappföld határán, a KulttuuriKauppilába tett látogatásunk során. Ez egy regionális Művészeti Központ, mely 2006-ban jött létre uniós támogatással és fontos szerepet tölt be úgy a finn, mint a nemzetközi művészeti életben. Itt található Sanna Koivisto, a híres finn szobrásznő (akinek köszönhetjük 15. éve tartó testvériskola-kapcsolatunkat) mesébe illő otthona is, ahová meghívására betértünk melegedni. Teázás közben azon keseregtünk, hogy egyre csökken a finn – magyar kapcsolatban résztvevő diákok száma, egyre nehezebben jutunk el egymáshoz, sokba kerül a repülőjegy és a szervezésre kerülő programok ára is magas. A vágy, legyen az bármilyen nagy, nem elég ahhoz, hogy legyőzzük azt a több,  mint 2000 kilométer távolságot. Leena Vuotovesi, a Művészeti Központ ügyvezető igazgatója javasolta, hogy találjunk egy jó témát, melyet közösen dolgozhatunk ki és pályázzunk. Az alapgondolat szinte adta magát, hisz kölcsönös látogatásaink során azon igyekeztünk, hogy ne pusztán a túrizmusról szóljanak utazásaink, legyen mindig egy terület, melyet diákjaink feltérképeznek, olyasmi, ami érdekli őket, vagy hasznosnak bizonyulhat a későbbiekben: oktatás, környezetvédelem, önkormányzatok működése és szerepe, tolerancia, világörökség. Így született meg a gondolat, hogy a fotográfia segítségével mutassuk meg egymásnak a „Saját európai helyünket”, mindazt, amit szeretünk környezetünkben, otthonunkban, falunkban, városunkban vagy országunkban. Alkossunk valami maradandót, és egy fotókiállítás segítségével osszuk meg másokkal is azt, ami nekünk kedves.

Piran, Szlovénia

2008 őszén volt egy projekt-előkészítő találkozónk Szlovéniában (Piránban), majd elkezdődött a munka: tervezés, szervezés, látogatások lebonyolítása, egyeztetés és levelezés a partnerekkel, diákok felkészítése, a programok népszerűsítése, szereplés a médiában, kiállítások megrendezése és sorolhatnám.

Ferlach, Ausztria

2009 telén első utunk Ferlachba (Ausztriába) vezetett, ahol a magyar delegációt 6 diák és két tanár képviselte. Májusban már rajtunk volt a sor, 21 vendégünk érkezett a 3 országból. Igyekeztünk színes programot összeállítani és megmutatni nekik mindazt, amit szeretünk: az iskolánk, a Sziget és a Kis-Duna (itt rengeteg kép készült), Budapest, Szentendre.

Versenyben az esővel

Idén (2010 februárban) 6 fős csapatunk megismerhette a finn telet (Mikulásnál -28C volt), és részt vehetett a pályázat „gyümölcsének” beérésén: itt, Ii-ben (Finnországban) rendeztük meg azt a vándor - fotókiállítást, mely azóta megjárta Ausztriát, Magyarországot - nálunk is megtekinthető volt a Művelődési Házban - és szeptemberben Szlovéniában fejezi be körútját.
A két év alatt elkészített fényképek csokorba gyűjtik nemcsak azokat a helyeket, melyeket szeretünk, vagy megszerettünk utazásaink során, hanem pozitív üzenettel is bírnak: a mi európai helyünket nem a „pláza”, a „shopping - centre” vagy egy-egy bankot elrejtő üveg/beton szörnyeteg jelenti (ugyanis ezekről egy szál fotó sem készült). Gyermekeink a folyópartot, a hegyeket, a tengert, a kirakodóvásár sokszínűségét, a ház mögötti kis kertet, a Nagyi mellett szunyókáló cicát, a kistestvérük játékát, a naplementét vagy a hó alatt zöldellő fenyőt fényképezték, ezekben találták meg „saját helyüket”, és ez reménységre ad okot!

Bucskó Marianna, pályázatvezető

Egy vidám, esős hét

2010. május 9-én ismételten megrendezésre került az UNESCO nemzetközi tábor, melynek mostani címe, témája a „Let me see my country through your eyes” („Milyennek látod országomat?”) volt, vagyis egy fajta kiegészítése és összegzése annak a két évet átölelő Comenius pályázatnak melyet iskolánk 2008-ban nyert. Ezúttal arra voltunk kíváncsiak, hogy a külföldi diákok hogyan látják országunkat, városunkat, mi a véleményük hazánkról, mi számukra Magyarországon a fontos, a szép, és a különleges. A szlovén és a szerb delegációk vasárnap, a finnek pedig hétfőn, a megnyitó ünnepségen érkeztek, s már el is kezdődött a munka. Ugyanis, mint azt a címe is mutatja, a hét mindennapján készítettek fotókat, melyeket Helméczy tanár úr segítségével összeállítottunk, kinyomtattunk, rendszereztünk és a hét utolsó napján, a haraszti modellezőkkel együtt, közös kiállítást szerveztünk a Művelődési Házban.

Europe together

Látogatott helyeink közé tartozik a szlovénok által  kedvelt Hősök tere, az eső miatt nem látott Budai vár, a felejthetetlen szentendrei séta és vásárlás, a visegrádi vár. Természetesen Dunaharaszti nevezetes helyszínei sem maradhattak ki: a tájház, ahol finom vacsorával és élő svábzenével vártak, a Helytörténeti Múzeum, a Sziget és a Kis Duna festői környezete, vadkacsákkal és zivatarokkal. Mint mindig, most is szerda reggel első programunk a dunaharaszti piac látogatása volt, visszatérő barátaink (szlovénok és finnek) nagyon kedvelik e hely sokszínűségét, majd utolsó napon, a Gimnázium Diákönkormányzata szervezett érdekes, tartalmas délutánt vendégeinknek: volt táncház az „Üsztürű” együttessel, teaház, karaokee verseny, hagyományőrzés. Kellemes meglepetés volt számunkra a 30 diákból és 4 tanárból álló lengyel csoport, kik néhány órára betértek hozzánk és örömmel látták, milyen vidám élet folyik nálunk, ugyanis ők Wloclawekből jöttek és, közös terveink szerint, ősztől mint partnerek, testvér-iskolák tekinthetünk egymásra. A búcsúvacsora a Kis-Duna étteremben volt, a delegációk megköszönték, hogy itt lehettek, s ajándékokkal búcsúztunk egymástól, hogy majd másnap mindenki hazamehessen. Sajnos az idő nem nekünk kedvezett az egész hét alatt, de a hangulat, mint mindig, most is elfelejttette velünk az esőt, és énekelve, jó hangulatban indultunk utunkra és tértünk nyugovóra minden egyes nap.
Véleményem szerint a BEG nemzetközi tábora ezúttal is nagyon jól sikerült, és egy felejthetetlen élményként fogok rá gondolni. 

Köszönet: a szervező tanároknak, a BEG tantestületének és diákönkormányzatának,  Dunaharaszti Város Önkormányzatának és Dr. Szalay László polgármester úrnak, Knapp Tibor képviselő úrnak, Czompa Gyula tanár úrnak, Kreisz Antalnak és a Heimatland Harast alapítványnak, a Ruff pékségnek és a Carpigiani fagyizónak! Munkánkat segítették a Helytörténeti Múzeum munkatársai, a Művelődési Ház vezetősége és munkatársai, és nem utolsó sorban, a Kis Duna Tv stábja, kik kameráikkal végig kísérték programjainkat, és lehetővé tették, hogy városunk is tudomást szerezzen a „baktaysok” nem mindennapi tevékenységeiről. Mindez természetesen nem valósulhatott volna meg, ha 2008-ban a Tempus Alapítvány pályázatunkat nem nyilvánította volna győztesnek.

Kovács Viktória,
11.a.  osztályos tanuló