Tudja-e Ön, ki volt Hoitsy Pál? És dr. Pósta Sándor?

Amiről a haraszti utcák mesélnek

2010. május 18. kedd

Annyira megszoktuk, hogy már fel sem figyelünk rá: az Agorasztó, vagy éppen a Golgota utcában lakunk, dolgozunk, vásárolunk nap, mint nap. De vajon tudjuk-e, honnan kapta nevét az utca, ahol élünk? Dunaharaszti történelméről, egykor élt jeles személyiségekről szól új rovatunk, az Utcatörténetek.

A Képviselő-testület 2010. április 26-án tartott ülésén úgy döntött, hogy a Bezerédi-telep újonnan megnyíló utcáit a város nagyjairól nevezi el, így tisztelegve életművük és emlékük előtt, és így örökíti meg nevüket az utókor számára. Így állított a város méltó emléket dr. Varga Lászlónak is, akiről a Klauzál utca (amely az Árok utcába torkollik) vonalában megnyíló új közterület lett elnevezve.

Dr. Varga László (1910-2003), „Laci bátyám”, ahogy mindenki ismerte és tisztelte, a magyar parlament korelnökeként, a Kereszténydemokrata Néppárt elnökeként hunyt el 2003. május 17-én. A nagy formátumú jogász, író, újságíró, politikus, aki erkölcsi zsinórmértékül szolgált és szolgál a közéletben tevékenykedők számára, az idén lenne százesztendős.

Dr. Varga László har
aszti családból származott, szülei itt nyugszanak a temetőben. A szülői ház a Némedi úton, a kistemplommal szemben állt. Varga László iskoláit a fővárosban végezte, 1939-ben szerzett jogi doktori oklevelet a Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán, 1943-ban az ügyvédi és a bírói szakvizsgát is letette.
Korán a közélet felé fordult: 1936-ban Dunaharasztin megszervezte az Egyházközségi Munkásszakosztályok tagcsoportját, 1937-ben a Józsefvárosi Keresztény Munkásifjak Egyesületének elnöke. A háború alatt bekapcsolódik a németellenes mozgalmakba, Dunaharasztin is többször tart előadást a helyi sváboknak barátja, Földváry Aurél főjegyző felkérésére. 1944. november 30-án az ő lakásán alakul meg a Demokrata Néppárt, amelynek oly fontos szerepe volt a következő néhány év magyar politikai életében. Néhány nap múlva a nyilasok ezért letartóztatták.
Az 1945. évi törvényhatósági választásokon a fővárosi törvényhatósági bizottság tagja lett, 1947-ben pedig – az ekkor már Barankovics István által vezetett – Demokrata Néppárt országgyűlési képviselőjévé választották. Többször felemelte szavát a kommunista vez
etésű Belügyminisztérium önkényeskedései ellen, ezért rendőrségi megfigyelésnek és állandó zaklatásnak volt kitéve. A várható letartóztatás elől 1948. november 3-án feleségével együtt Ausztriába, majd Svájcba menekült. 1950-ben New Yorkban telepedett le. A Szabad Európa Rádió munkatársa, egyik szervezője a Magyar Nemzeti Bizottmánynak, amely a magyarországi munkatáborok létét igyekezett leleplezni. 1956-tól 34 éven át a Szabad Magyar Jogászok Világszövetségének elnöke. 1984-ben a Magyar Színház és Művész Egyesületet alakítja meg New Yorkban, amely magyar klasszikusok mellett 17, általa írt színdarabot is játszott. Közben ügyvédként praktizál, saját irodát vezet.
1989-től bekapcsolódik az újjászerveződő Kereszténydemokrata Néppárt munkájába, ahol különböző vezetői posztokat tölt be. 1992-ben végleg hazatér. 1994-ben, 47 év után, ismét a magyar Országgyűlés tagjává választják. Külügyi és biztonságpolitikai területeken dolgozott, rengeteget tett a magyar-amerikai kapcsolatok javításáért, teljes jogú tagja – többek között – az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Parlamenti Közgyűlésének.
A KDNP
belső harcait követően, 1997-től a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség tagja, a Fidesz országgyűlési képviselője, 2002-ben az ismét átalakult KDNP elnöke.
Varga László politikai meggyőz
ődése sziklaszilárd hitében gyökerezett. Innen merített erőt ahhoz, hogy megalkuvás nélkül hirdesse és képviselje az igazságot. Egész életében a kereszténydemokrácia zászlóvivője, a nemzetéért mindenre kész ember volt, akinek életművét, feddhetetlen erkölcseit politikai ellenfelei is elismerték.

 Szintén az új városrészben nevezett el utcát a város képviselő-testülete dr. Bartal Antalról, aki a száz évvel ezelőtti időkben volt a város jeles személyisége, nagy hatást gyakorolva Dunaharaszti történetére.

BARTAL ANTAL

klasszika-filológus 
Besztercebánya, 1829. ápr. 24. – Dunaharaszti, 1909. szept. 06.

 

a Magyar Királyi Tanárképzőintézet Főgimnáziumának igazgatója, királyi tanácsos, egyetemi magántanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Az Országos Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság alelnöke és a Közoktatási Tanács tagja volt.

Az iskolai oktatásnak nagy szolgálatot tett Malmosi Károllyal együtt szerkesztett latin nyelvtanaival és olvasókönyveivel, szótáraival és iskolai latin auktorok kiadásával. Jelentős az akadémiai székfoglalója: A klasszika filológiának és az összehasonlító árja nyelvtudománynak mívelése hazánkban, 1874. Legnagyobb munkája a középkori latinság nagyszótárának megírása.

Dunaharaszti vonatkozásban a község első világháború előtti legjelentősebb közéleti személyisége, a Szépítészeti Egylet megalakítója és első elnöke. Közel 20 éven át az egyik legtekintélyesebb települési képviselő. Kiemelkedő szerepét haraszti kortársai is elismerték, 1902-ben díszdoktorrá avatásakor a község vezetősége külön küldöttséggel képviseltette magát. Halála után a képviselő-testület egyhangúlag úgy döntött, hogy:

“ néhai Dr. Bartal Antal nevének megörökítéseként a “Korzó”- a Bartal korzó nevet kapja” (117/1909 sz. határozat)

A Bartal korzó az 1900-as századforduló idején létrehozott utcaszakasz, a Fő út (akkor Zimonyi út) kiszélesedő fásított virágosított szakasza a mai Erzsébet és Mindszenti utca között. Az utcaszakasz vendéglők, kávézók szolgáltatásaival valódi korabeli üdülőhelyi korzó volt.

Síremléke, mely néhány éve a régi temetőben még állt, a rongálók áldozata lett. A közeljövőben létesítendő emlékművön meg kívánjuk örökíteni emlékét.

 


A Bartal-korzó

 

Köszönet Gáll Sándornak a cikk elkészítéséhez nyújtott segítségéért.

Twitter megosztás Google+ megosztás