Magam is kipróbáltam - dr. Szalay László polgármester gondolatai gyermekeink étkezéséről
Tisztelt Dunaharasztiak! Kedves Szülők, Gyerekek!
Az utóbbi napokban kisebbfajta vihart kavart városunkban a gyermekétkeztetés területén bekövetkezett szolgáltató-váltás. Az a vita, ami kialakult, és kezdetben tárgyszerű volt, az mára többekben olyan indulatokat szabadított el, és egyeseket olyan kifejezésekre ragadtatott, ami miatt úgy érzem, nekem is kötelességem megosztani a gondolataim Önökkel. Lehet, hogy helyesebb lett volna, ha ezt előbb teszem meg, talán azért is, mert így sok félreértésnek és hamis információnak elejét vehettük volna. Remélem azonban, hogy ezeket most sikerül tisztáznom.
Elöljáróban engedjék meg nekem, hogy sokadszorra is leszögezzem: semmi sem fontosabb számomra, mint gyermekeink helyzete, jóléte, hiszen ők a legdrágábbak nekünk, ők jelentik közösségünk jövőjét. Nemcsak polgármesterként gondolom így, hanem apaként is. Mindig ez vezérelt, amikor arról kellett dönteni egy-egy költségvetés elkészítésekor, hogy mi legyen a prioritás. Mi az, ami a legfontosabb. És a legfontosabb az volt, hogy felépítsük a Hétszínvirág Óvodát, hogy létrehozzuk a Szivárvány Óvodát, hogy felújítsuk és kibővítsük a Mese ovit, újjávarázsoljuk a bölcsődét, miközben egy újat is akarunk építeni. És igen, büszke vagyok rá, hogy a város összes iskoláját felújítottuk részben vagy egészben, és így fogjuk átadni őket a Magyar Államnak. És folytathatnám a példákat a játszóterekkel, a gyermekorvosi rendelővel, szerencsére elég hosszú a sor.
Amikor világossá vált számunkra, hogy az előzetes számítások alapján a gyermekétkeztetés egyre nagyobb anyagi ráfordítással jár a szükségessé vált felújítások és az egyre drágább eszközbeszerzések miatt, és ezt meg tudnánk szervezni egy külső, szakmai szereplő bevonásával, aki mindezt átvállalja, ezzel forrásokat felszabadítva számunkra egyéb feladatok – sportcsarnok, majd uszoda felépítése – megoldására, azt mondtam, hogy van egy szempont, ami ennél is fontosabb: az, hogy a szolgáltatás, vagyis az étel minősége ne romoljon. Igen, sikerült a korábbi években egy jól működő főzőkonyhai rendszert kialakítanunk, és az elért színvonalból nem akartam engedni. Biztosítékként szolgált és szolgál számunkra az a szerződés, amelyet a közbeszerzésen nyertes céggel kötöttünk; a Junior Zrt. tapasztalata, az, hogy csak a fővárosban több ezer gyermeket szolgál ki; az élelmezésvezető, aki tőlünk került át a céghez, és azt a konyhát irányítja, amely a haraszti gyerekekre főz; és a jogszabályok, amelyek ezt a területet - talán túlságosan is – leszabályozzák. De itt álljunk is meg egy pillanatra. A vonatkozó jogszabályok ugyanis nagyon szigorúan meghatározzák, hogy mit és hogyan kell főzni a gyerekek számára. Erről rengeteget olvashattak a sajtóban, ezért nem részletezem a sózásra, ízesítésre, egyebekre vonatkozó előírásokat. Ezeknek minden szolgáltató meg kell, hogy feleljen, függetlenül attól, hogy 15, vagy 1500 gyermekre főz. Olyan nagy eltérések tehát nem lehetnek az ételek minőségében. Az ételek mennyisége is elő van írva, ennek megfelelően a Junior Zrt. 10% repeta nyújtását is vállalta.
Ugyanakkor minden átállás nehézségekkel jár, ezeket teljesen megúszni nem lehet. Egy hétvégénk volt, hogy elindítsuk az új szolgáltatást a Juniorral együttműködve, és ez sikerült is, az ellátás folyamatos volt. Az ételek minőségéről megoszlanak a vélemények, bár a közösségi médiában főleg a negatív kritikák kaptak hangot, ezeket magam is olvastam. Ezeket is elfogadom és tudomásul veszem, de kissé elhamarkodottak voltak, úgy gondolom. Legalább egy-két hetet várhattak volna azok, akik ezeket megfogalmazták. Adni kell egy kis időt mindenkinek, minden új dolognak, mielőtt véleményt formálunk, én ezt így gondolom. És olvastam azokat a személyeskedő, rosszízű kiszólásokat is, amelyeket nekünk címeztek. Nem sértődünk meg ezen, félreértés ne essék, de méltánytalannak tartom ezeket, és színvonaltalannak is azokkal szemben, amelyek az ételek minőségében találtak hibát.
Természetesen magam is átmentem ebédelni néhányszor, és az önkormányzat több vezetője is így tett, sőt, áthívtuk magunkkal a hozzánk betérő és panasszal élő szülőket is. Kipróbáltuk az ételt, és higgyék el, az én kedvemért sem volt rántott hús, legutóbb talán abból a sárgarépakrém-levesből ettem, amelynek olyan „sikere” volt a közösségi médiában. Finom volt az ízesítése, és egészséges is, bár nem vitatom, hogy a krémleveseket a gyerekek egy része talán meg sem kóstolja, de ez korábban is így volt. Nyilván jobban szerették a mákos gubát, vagy a filézett csirkecombot (talán pont a fenti leves után volt ez a második fogás), de hát az egyik fő szempont a közétkeztetésben a változatosság és a sok zöldség felhasználása. Higgyék el, igyekszünk azon, hogy emeljük a színvonalat, közösen értékeljük a tapasztaltakat, most legutóbb azt kértem a cég vezetőitől, hogy a tőlünk átvett élelmezésvezető nagyobb szerepet – sőt, ha lehet, meghatározó szerepet – kapjon az étlap összeállításakor. Fontos lenne, hogy a betarthatatlannak bizonyuló EMMI rendelet is változzon végre, és újra lehessen ételízesítőket használni, de hát ez nem rajtunk múlik. Ami viszont igen, azért mindent megteszünk. Kérem Önöket, hogy ha kritikájuk, panaszuk van, keressenek engem bizalommal, jöjjenek be hozzám, ebédeljenek velem, és az alapján ítélkezzenek; vagy csak írjanak nekem, és beszéljük meg a tapasztalataikat, vagy mondják el nekem gyermekük véleményét. Biztos vagyok benne, hogy túljutunk a kezdeti nehézségeken, amiket talán a bizalmatlanság okozott, és gyermekeink továbbra is jól fognak lakni az intézményeinkben.
Barátsággal:
Dr. Szalay László
polgármester
