2024. április 24.
Címkék: Mese Óvoda
Aranymálinkó története lebilincselt szülőt, gyermeket egyaránt.

Mesélő Aranymálinkó kiszabadítása

Egy szürke januári délutánon a Mese Óvoda vándorai fontos küldetést teljesítettek. Miután meghallották, hogy egy gonosz, irigy varázsló csalafinta fondorlattal elrabolta és kalitkába zárta Aranymálinkót, ezt a csodálatos mesemondó madarat, kinek szárnya alatt 1001 mese rejtezett, az elrabolt mesélő madár kiszabadítására indultak.

A küldetés teljesítése során számos nehéz akadályt küzdöttek le: átvágtak a mocsárerdőn, kerítést fontak kis nyuszinak, hogy megvédjék a félelmetes medvekarmoktól, visszaadták Színkirály Birodalmának elveszett színeit, nagy ügyességről és bátorságról tanúbizonyságot téve a Négyszögletű Kerek Erdőben kinyitották a titkos lakatot. Segítettek a szorgos méhecskéknek a virágporgyűjtésben.

Kis mesehőseink az őket segítő nagyobb mesehősökkel együtt a próbák általi nehézségeket leküzdve megmentették Aranymálinkót. A jó tett jutalmául mindenki kapott egyet a csudamadár meséjéből.

Aranymálinkó alakja átvitt értelemben megszemélyesítője, szimbóluma, egy lényeges, alapvető gyermeki szükségletnek melyet mesehallgatásnak, mesei élményátélésének mondhatunk. Maga a program pedig, melyet óvodánk pedagógusai elképzeltek és együttes munkával megalkottak, annak célkitűzésnek a megvalósítását jelenti mely a fent említett gyermeki alapszükséglet kielégítésének fontosságát hivatott hangsúlyozni, tudatosítani.

Nem titkolt célunk és szándékunk, ha tetszik küldetésünk, hogy a meséknek, mesélésnek méltó helye legyen minden gyermek életében, az óvodán kívül is. Tapasztalataink sajnos azt mutatják, hogy nagyon sok esetben háttérbe szorul a könyvből, vagy fejből olvasott, mondott mese. A mai kor gyermeke általában a médiában megjelenített rajzfilmeket értékeli mesének. Az ott ábrázolt mesefigurákat ismeri. Készen kapja a rajzfilmek képi világát. Így az ő képzeletének már nincs dolga. Pedig valójában sokkal élvezetesebb és hasznosabb lenne, ha a gyermek a maga fantáziájával teremthetné meg a mese szereplőinek kinézetét, alkatát, ruházatát, a helyszíneket, a szituációkat. Ebben a saját belső képalakításban mozgósítania kell már meglévő tudását, tapasztalatait, fantáziáját. A mese felkelti a gyermek érdeklődését, és az életkorának megfelelő szinten nevelő, személyiségfejlesztő hatású. Hozzájárul társas kapcsolatainak elmélyítéséhez, érzelmi biztonságot nyújt. A mese szimbólumai segítenek feldolgozni számára az érzelmi feszültségeket, szorongást, a félelmeket, kudarcokat, haragot. A mese mintát nyújt a helyes és helytelen megkülönböztetésére, erkölcsi útmutatást ad. Egyszerűen segít eligazodni az élet nehézségeiben! A mese átélése közbeni katarzis megélése segít megtalálni a megoldást.

Mindezeken túl, maga a mesélés intim, bensőséges pillanat megélésének lehetőségét is magában hordozza. Az által, hogy mesélő (szülő, anya, apa) és mesehallgató, (gyermek) testi közelségbe kerülnek. Nincs meghittebb, megnyugtatóbb helyzet a gyermek számára, sem mint a szeretett felnőtt ölében ülve, vagy közvetlen közelében, mesét, vagy akár csak egy történetet meghallgatni. Mi pedagógusok, számtalanszor átéljük ezeket a bensőséges pillanatokat, mesemondás közben. A mesétől elvarázsolt arcocskák látványa mindannyiszor elbűvöl bennünket.

 Mesés Mesehetünk kiemelkedő eseményének szántuk Dr. Sándor Ildikó néprajzkutató, mesemondó előadását. A rendezvényen megjelentek saját maguk tapasztalhatták meg Ildikó meséinek meghallgatásakor, hogy még minket felnőtteket is képes elvarázsolni a népmesék világa, főleg, ha egy hivatásos, hiteles mesemondó szájából hallható. Bízunk benne, hogy bár sajnálatos módon a vártnál kevesebben tisztelték meg jelenlétükkel az előadást, azok, akik itt voltak a meseélményen túl új ismeretekkel és információkkal gazdagodtak ezen a délutánon.

Bajzáth Mária gondolatával a legmesszebbmenőkig egyetértünk, pedagógusként, szülőként, nagyszülőként nekünk felnőtteknek együttes küldetésünk és felelősségünk „mesehallgatóvá szeretni„ gyermekeinket!

   A Mese Ovi óvodásai, az anyukák, apukák segítségével kiszabadították kalitkájából a Mesemondó Aranymálinkót. Következő küldetésünk mesélő madarunk szabadságának őrzése és a szárnya alól előbújó mesék meghallgatása!

Mint ahogy, tették ezt a tündérek is, a kacsalábon forgó palota báltermében, minden este.

Nézegessenek boldog és elégedett anyukákat, apukákat, óvónéniket, gyermekeket:

 

Twitter megosztás Google+ megosztás