Soli Deo Gloria - Egyedül Istené a dicsőség!

Átadták és felszentelték a református templomot

2014. október 6. hétfő

Egyedül Istené a dicsőség, ezért gratulációk helyett inkább kulcsoljuk össze a kezünket és Istennek adjunk hálát - mondta a dunaharaszti református gyülekezet lelkipásztora az elmúlt hétvégi templomszentelő istentiszteleten.

Összefogás nélkül nem valósulhatott volna meg a nyolcvanéves álom - a hitből és tettrekészségből példát mutató közösségről az ünneplő gyülekezet összetétele is sokat elárult szeptember 28-án, vasárnap. Idősek és fiatalok, kétkezi munkások és értelmiségiek, a helyi Bárka Otthon fogyatékkal élő lakói, a testvérgyülekezetek és a város képviselői, a környező települések, az ökumenikus lelkészkör tagjai és sokan mások is ott ültek az új dunaharaszti templom padsoraiban. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan" - a templom homlokzatára került jézusi szavak mindjárt az épületben tartott első istentiszteleten megelevenedtek.

- Számos okot sorolhatnánk, miért kell templomot építeni: hogy tudjunk a magunk csendességében, békességben ünnepelni, Istent dicsőíteni. A templom szent, vagyis elkülönített hely, amit az úrasztalán látható dolgoknak tartunk fenn: Isten Igéjének, a keresztség és az úrvacsora jegyeinek. Ezekért gyülekezünk egy ilyen megkülönböztetett helyre. És ami szent, az szép is, ami pedig igazán szép, az felemel bennünket a szent Istenhez - mondta Bogárdi Szabó István a templomszentelő istentiszteleten. A dunamelléki püspök Lukács evangéliuma első 17 verse alapján hirdetett igét:
- Lukácsnál megértünk egy titkot: az a templom, ahol Zakariás szolgált, azért épült, hogy megjelenhessen benne az angyal. Ő hozza a hírt: a születendő gyermek, Keresztelő János az Úr előtt fog járni, és sokakat megtérít Istenhez. Németh László szavaival szólva: mi nem értünk az üdvösségügyhöz, de az Úr igen. Mi építhetünk templomot, de ő készíti el a megtérés útját ma is.

Mintegy nyolcvan évvel ezelőtt alakult meg a dunaharaszti református gyülekezet az ország számos pontjáról és még határon túlról is betelepülő reformátusokból. Színreformátus kis faluból költözött a Ráckevei-Duna partján elterülő településre Kalász Gyuláné Julika néni is még a hatvanas években. Mint mondja, szívének kedves, összetartó közösségre lelt Dunaharasztin.
- Szeretjük és tiszteletben tartjuk egymást a gyülekezetben. Mindennap olvasom a Szentírást, ezért sosem maradok el a bibliaórákról sem. A fiatalabbak annyira figyelmesek, hogy nem hagyják, hogy egyedül induljak el, mindig hazavisznek.
Julika néni könnyes szemmel teszi hozzá:
- Nem tudom elmondani, milyen sokat jelent nekünk, hogy felépült ez a templom. Csak arra kértem a drága, jó Atyám, hogy ezt megérhessem. Hálás vagyok az Úrnak, hogy megadta.

A dunaharaszti reformátusok nem sokkal ezelőttig a sok évtizede vásárolt volt gyárépületben tartották istentiszteleteiket. Mindig is gondoltak templomépítésre, de a szándék jó ideig csak lappangott.
- Csupán tetőcserepet akart cserélni a gyülekezet tíz évvel ezelőtt, amikor felfedezték, hogy a főgerenda megroggyant - meséli Nagy András presbiter, majd az új templom bejárata melletti emlékműre mutat:
- Abból a régi gerendából készült ez a kopjafa, hogy emlékeztesse a gyülekezetet a templomépítésre.
Az azóta rendszeres adakozással gyűlt egy-két ezer forintok éppúgy bekerültek a közös perselybe, mint név nélküli, jelentősebb egyszeri adományok. Az emberek a kétkezi munkálatokban is vállvetve dolgoztak: miután a gyülekezet megvásárolta a régi épülettel szomszédos telket, együtt bontották le a rajta levő épületet. Főleg hétvégén dolgoztak, a nyugdíjasok hétköznap is, heteken át szinte teljes műszakban. Az önkéntes munka mindig imádsággal vette kezdetét, és jó hangulatban teltek ezek a napok, az asszonyok főztek, a közösség megerősödött. A 2014-re kitűzött cél teljesült, ebből is érezzük, hogy velünk az Isten.

- Azt szerettem volna, ha ennek a közösségnek olyan otthona épül, ahová hazajönnek, és ahol úgy lehetnek együtt, hogy elférnek, kapnak levegőt, az áhítatuknak tere van - számolt be portálunknak Schliszka Csaba építészmérnök, a 250 férőhelyes haraszti templom tervezője.
- Feladat volt, hogy ne csak előre, hanem fölfelé is nézhessünk, legyen vertikális kapcsolat is, a fények föntről is jöjjenek. A református templomban az Ige van a középpontban, ezért van a szószék a bejárattal szemben, kiemelt helyen, és ezért van mögötte egy fénycsík is, hogy a mindig meglévő szórt fény az igehirdetésre irányítsa a figyelmet.

Isten előtt az a szép templom, ami emberekkel és még inkább: az Ő dicséretével van tele - mondta Faragó Csaba lelkipásztor a hálaadó istentiszteleten. Portálunknak megerősítette, a haraszti gyülekezet sosem tekintette mindenáron céljának a templomépítést, sokkal inkább szükséges feladatnak.
- Minden gyülekezet otthonra vágyik, és ha az kicsinek bizonyul, nagyobbra van szükség. Mégsem ez volt a központi gondolatunk, hanem a gyülekezet belső közösségének építése és a misszió. A legnagyobb győzelem az építkezés kapcsán az, hogy szeretetben, egységben tudtunk maradni, a presbitérium pedig felül tudott emelkedni minden emberi szándékon. Az egyházban sokféle stratégiát megalkotunk, de az Ige azt mondja, ahol a testvérek egyetértésben élnek, csak oda küld áldást és életet az Úr. A köztünk lévő egységről ismeri fel a világ azt is, hogy Krisztus tanítványai vagyunk. Ez hitelesíti a közösségünket, és nem önmagában az épület.

Akár van pénz, akár nincs, ha Isten nem áldja meg a templomépítést, az emberi erőfeszítés kevésnek bizonyult volna - tette hozzá a lelkész.
- Ahhoz, hogy ilyen folyamatosan haladjon az építkezés, minden feltételnek teljesülnie kellett. Tavaly ősszel kezdtük el a munkálatokat, de még a téli hónapokban is kedvező volt az időjárás a templomépítéshez. Isten úgy igazgatott bennünket, hogy a kivitelezésben is nagyszerű partnerekre találtunk.

Nemcsak a templom felépülését jellemezte folyamatosság, hanem a gyülekezet lelki épülését is - tudtuk meg.
- A dunaharaszti gyülekezet legerőteljesebb jellemvonása, hogy itt az elmúlt 80 évben csupán a harmadik lelkész vagyok én. Az elődöm úgy állt hozzá a szolgálathoz, hogy az ő elődje munkáját folytatja a maga adottságaival kiegészítve, én is így vettem át a stafétát. Hitelesek ezek a lelkészelődök, akikre az itt élők nagy tisztelettel emlékeznek a mai napig, és ez az egész gyülekezet atmoszféráján érződik. A templomépítésnél is fontos szempont volt az elődök munkájának megbecsülése, a meglevőt tiszteletben tartva és ahhoz valami újat hozzáadva épült hozzá az új templom a régi épülethez.

A gyülekezet a kapcsolatokon keresztül tud épülni - tette hozzá Faragó Csaba.
- Ma annyi program van, annyiszor halljuk, hogy „ne haragudj, de erre már nincs időm". Ezért ha beállunk ebbe a sorba, akkor nem a leghatékonyabb módját választjuk a missziónak. Ha viszont emberek otthonra találnak itt és hívnak másokat is, akkor jó úton járunk.

A dunaharaszti református templom felépülését a Dunamelléki Református Egyházkerület, a Délpesti Református Egyházmegye, Dunaharaszti város önkormányzata, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a gyülekezet Építő Kövek Alapítványa támogatta, a legjelentősebb összeg azonban magánadományokból folyt be.

A templom felépülését az önkormányzat 10 millió forinttal támogatta - a szerk.

A cikk forrásai: www.parokia.hu, facebook

Twitter megosztás Google+ megosztás