Mindig mosolygós volt, és mindig szerény, amikor arról érdeklődött: ízlett-e az étel, amit aznap készítettek a „lányok”, az ő vezetésével. Pedig olyankor, délután fél egy körül, már mögöttük volt egy műszak… Kevesen tudják ebben a városban, hogy a „konyhás nénik”, ahogy a gyerekek hívják őket, hajnali kettőkor-háromkor kelnek, attól függően, hogy mi lesz a menü, kb. kétezer gyermek és néhány felnőtt részére. És ezt megteszik minden nap, együtt élve azzal a felelősséggel, amit a gyermekétkeztetés jelent. Németh Jánosnét – Ágit – mindenki szerette és tisztelte, és tiszteli ma is, mert úgy irányította a konyhát, hogy egy hangos szót nem lehetett tőle hallani. Profin, de emberségesen, az évek során óriási tiszteletet kivívva a maga számára. Hatalmas része van abban, hogy ez az „üzem” olajozottan működik, és gyermekeink ellátása biztos kezekben van. Nyugdíjas éveihez azzal együtt kívánunk jó egészséget, hogy távozása egyben veszteség számunkra.
Köszönjük, Ági!
