Precizitása, munkabírása legendás volt. Régi erényeket csillogtatott: mindig igényes volt munkájában, képviselői feladatainak ellátásában, de eközben fogékony volt az újra is, szinte utolsó percéig tanult, képezte magát. Az az ember volt, akit elismertek, tiszteltek azok is, akik nem tartoztak a közvetlen környezetéhez. A bizottsági és a testületi üléseken gyakran kápráztatta el képviselő-társait tudásával, felkészültségével: kívülről tudta a város helyrajzi számait, és bármikor képes volt felidézni egy tíz évvel korábbi testületi döntést.
Azon kevesek közé tartozott, akik az utolsó zegzugos sarkáig ismerték ezt a várost. Fényképezőgépével gyakran rótta a haraszti utcákat, hogy elkapja a megvillanó, majd tovatűnő pillanatot. Szenvedélye volt a város, a házak, a folyó, a felhőktől foltos égbolt, a sietős emberek. Életének íve volt, pályája pedig az utolsó évtizedekben, képviselői munkája ellátása során teljesedett ki. A sors kegyes volt hozzá, részese és tevékeny alakítója lehetett annak a korszaknak, amely Dunaharaszti ma ismert arcát megformálta.
Isten Veled, Józsi bácsi, nyugodj békében!
