Hagyomány, érték, lojalitás

"A Baktay" neve összeforrott Dunaharasztival

2012. október 12. péntek

A napokban ünnepelte 50. születésnapját a város gimnáziuma. Hogy mit jelent az alma mater, azt dr. Szalay László polgármester, az iskola egykori diákja fogalmazta meg ünnepi beszédében.

Tisztelt Ünneplő Közönség! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!


Amikor 1983-ban felvettek a Baktayba, olyan utazás kezdődött, mely különösen meghatározó részt képez az életemben. Tudjuk, hogy ez az az életkor, amikor egy gyermek, egy fiatalember elkezd más fejjel gondolkodni, más szemmel nézni a világra, kritikus véleményt formál arról, és bátran ki is mer állni mellette.
Ez az a kor, amikor a legkönnyebben formálható, jó, vagy akár rossz irányba is.
Egy középiskola – bár ez az elsődleges feladata - nemcsak általános és speciális műveltséget kell, hogy adjon, meghatározó szerepe van egy adott közösséghez tartozás kialakításában is. Tanáraink közreműködnek abban, hogy megfelelő  viselkedésminták alakuljanak ki bennünk. Röviden: példaképpé válnak.
Az iskola falain belül barátságok születnek, szerelmek szövődhetnek, nem ritka, hogy ezekből a szerelmekből családok is alakulnak.
Nálunk Dunaharasztin ezt a közösséget csak egyszerűen „a Baktaynak” hívják.
Idén volt a 25-dik érettségi találkozóm. Ez pont a fele annak az évfordulónak, amit ma ünneplünk. Ötven év, bár még belátható idő, mégis nagyon hosszú. Ötven éven keresztül ontotta a világba a baktaysokat ez az intézmény. Több ezren vagyunk tagjai ennek a közösségnek. A városban járva csupa baktayssal találkozom. Vagy ide jártak, vagy itt tanítottak, vagy a házastársuk járt ide, vagy tanított itt, vagy a gyermeke, sőt az unokája, vagy ezeknek bármely tetszőleges kombinációja is elképzelhető. És az a jó, hogy nemcsak Dunaharasztin, hanem a környéken is hasonló a helyzet. Hiszen többen jártak ide a környező településekről is.
Úgy gondolom, hogy ezek a volt, vagy jelenlegi diákok nemcsak az iskolára, hanem városunkra is jó szívvel gondolnak. Látható, hogy hány ember, hány család életében játszik kisebb-nagyobb epizód-, vagy főszerepet a mi iskolánk. De nemcsak az ember és az iskola közötti viszonyról van szó, hanem az iskola és a város viszonyáról is. Miért is fontos a városnak ez a gimnázium?
Elsősorban a dunaharaszti családok  miatt, a gyermekek miatt, akik ide járnak, a szülők miatt, akiknek óriási könnyebbség, hogy nem kell aggódniuk a gyermekeikért, akik helyben tudnak hozzájutni az oktatáshoz. A tanárok, oktatók  miatt, akik egy jól felkészült, remek kollektíva tagjai, akiknek nagy része szintén dunaharaszti. És nem utolsó sorban a szellemiség miatt, amelyet a középiskola sugároz a város egészére.
Nem lenne igazságos pont a mai napon, ha nem tennék említést az iskola és a város viszonyának másik oldaláról. Két szó jut ezzel kapcsolatban az eszembe: hagyomány és lojalitás.
Az iskola megalakulása után röviddel nevet is kapott: Baktay Ervinről, a híres India-kutatóról, Dunaharaszti szülöttéről nevezték el, ezzel is kifejezve a településhez való kötődést. Évtizedek alatt több vezető is váltotta egymást, de mindegyik igazgató különös hangsúlyt fektetett a névadó emlékének ápolására és az akkor még életben lévő özvegyével való törődésre, kapcsolattartásra. Nem volt olyan Baktay Nap amikor - akár essen, vagy fújjon - az igazgató és a tanári kar ne koszorúzta volna meg a BAKTAY szülői ház emléktábláját. Lassanként komoly Baktay kultusz alakult ki a városban. Ezzel párhuzamosan a városvezetés is megtette azokat a lépéseket, amelyek ezt erősítették. Posthumus díszpolgárrá avattuk Baktay Ervint, a díjat az özvegye vette át. Szobrot állítottunk, teret alakítottunk ki, s jelenleg egy Baktay Emlékszoba kialakításán fáradozunk közösen. Ehelyütt meg kell említeni Tolnai Zoltán korábbi igazgató úr nevét, aki igazán nagy figyelmet szentelt ennek a hagyománynak az ápolására és ezt az irányt viszi tovább Sziráki György jelenlegi  igazgató is. Talán ennek a tiszteletnek és szeretetnek köszönhető, hogy Dr. Baktay Ervinné a végrendeletében nem feledkezett meg az iskolánkról. A Képviselő-testület úgy döntött, hogy hozzájárul a hagyaték átadásához az iskola alapítványának, hiszen a szellemi gazda jogán itt van a legjobb helyen. Így szeretné viszonozni a város az iskola hagyományteremtő lojalitását.


Tisztelt Hölgyeim és Uraim !


Magyarország Országgyűlése az új oktatási és nevelési törvény elfogadásával úgy döntött, hogy az oktatás szervezését az állam visszaveszi az önkormányzatoktól.
Több mint húsz éven keresztül Dunaharaszti Önkormányzata volt az iskola fenntartója. Ciklusokon át, a képviselő-testületek összetételétől függetlenül,  folyamatosan kiállt, lándzsát tört az iskola üzemeltetése, fenntartása mellett. Mi volt ennek az oka? A büszkeség, az értékek védelme és hagyomány tisztelete.
Nem először állok itt ebben a körben, emlékszem, hogy egy-egy választási ciklus kezdetekor többször felmerült az iskola üzemeltetésének átadása.
Arra is emlékszem, hogy többször is, a döntést megelőző vitában a családhoz és a családfőhöz hasonlítottam a várost és a testületet. Ebben a gondolati körben a gimnázium jelentette a családi könyvtárat és a felhalmozott tudást. Végül mindannyiszor egyhangúlag megegyeztünk abban, hogy hiába van nehéz helyzetben a család, akkor sem szabad először a könyvtárat eladni. A könyvtár a tudást jelenti. A tudást át kell adni a gyermekeinknek, hiszen a gyermekeink testesítik meg a jövőt. Az én felfogásom szerint a jövő mindig a reményt fejezi ki.
Nem titkolom, emiatt a remény miatt hívtam meg Elnök Urat [dr. Szűcs Lajos, Pest Megye Közgyűlésének Elnöke – a szerk.], aki egyébként nem először jár városunkban, mert személyesen és ebben a baráti körben szerettem volna elmondani, bemutatni neki, hogy mit jelent a városunknak, a családjainknak és a környék településeinek ez a nagy múltú iskola.
Azt gondolom, hogy az állami fenntartás, ha az iskola tovább működik, nem kell, hogy aggodalmakat szüljön bennünk. Közülünk többen állami fenntartású iskolában tanultunk, korábban a Baktay is ilyen volt.
Kérem Elnök Urat, hogy lehetőségei szerint, befolyását kihasználva segítsen Dunaharasztinak abban, hogy ez az iskola még hosszú időn át tudja fogadni a dunaharaszti és a környékbeli diákságot.
A Baktay Ervin Gimnázium ötven éven át jelentős szerepet játszott településünk életében. Ez az iskola Dunaharaszti iskolája és ez nemcsak azt jelenti, hogy fizikailag a településünk határain belül áll. Ez nemcsak egy földrajzi fogalom, a miénk, függetlenül attól, hogy jelenleg, vagy a jövőben ki a fenntartója. Hiszen Dunaharaszti és a környék gyermekei járnak ide és azt gondolom, hogy ennek a jövőben is így kell lennie. Fontos a hagyomány ápolása miatt, szellemisége kapocsként működik az emberek és az iskola között és kapocs a térség települései között is.
Ez egy jól működő, nagyszerű iskola. Nagyszerű tanári karral, és érdemes a jövőre.
E gondolatok nevében kívánok boldog születésnapot a Baktay Ervin  Gimnáziumnak, remélve, hogy újabb ötven év múlva - vélhetően már nem ebben a társaságban -  lesznek, akik megünneplik  a századik évfordulót is.

Köszönöm, hogy meghallgattak.
 

Twitter megosztás Google+ megosztás