Békés, boldog karácsonyi ünnepet kívánunk!

Nem véletlenül választottuk karácsonyi jókívánságunk illusztrációjául a Szent Családot: hiszünk benne, hogy ez az ünnep a családok, a kisebb-nagyobb közösségek összetartozásáról is szól. Az egymáshoz fűződő szoros kötelékekről, az egymás iránt táplált érzéseinkről, a szeretetről, a megbocsátásról.
Ma reggel hallgattam egy beszélgetést az egyik rádióadón. Egy kezdeményezésről volt szó, miszerint egy alapítvány kutyusokat, cicákat, egyéb házi kedvenceket szállít ki magányos, idős embereknek, ilyenkor karácsony tájékán, azért, hogy ne legyenek egyedül. Betelefonált egy fiatal hölgy, hogy a szomszédban lakik egy néni, akire rá se nyitja senki az ajtót, küldjenek hát neki egy kutyust. Aztán elcsevegtek a műsorvezetővel arról, hogy milyen jófejség is ez. Nekem meg az jutott eszembe, hogy miért nem tud ő átmenni úgy tíz perc erejéig, néhány szem sütemény társaságában ahhoz a nénihez? Biztos nagyon boldog lenne tőle, és jobban beragyogná az ünnepét néhány emberi szó, mint a kutyaugatás.
Ezekre az emberi szavakra most óriási szükségünk van. Ne sajnáljuk hát egymástól őket! Adjon a Jóisten Önöknek áldott, boldog karácsonyi ünnepeket!