Egy pénzérme utazásai Európában: dráma (-pedagógia), játék, történelem
Első (rendkívüli) projekt-találkozó Dunaharasztin
Nem könnyű összehozni egy pályázatot úgy, hogy a partnerek nem ismerik egymást személyesen, meglátásaik, életfelfogásuk, iskolarendszerük, módszereik, nyelvtudásuk, és nem utolsó sorban kultúrájuk, hagyományaik nagymértékben eltérnek egymástól. Másrészt viszont, ami egy pályázatot érdekessé tesz, az pontosan annak sokszínűsége, mely a különbségekből ered. Hála Istennek, nem vagyunk egyformák, szürke unalom lenne a két év keretei közé beszorított projekt-élet.
A nálunk 2011. 10. 15.-2011. 10. 19. között lezajlott rendkívüli projekt-találkozó színes, hangos, és izgalmas volt. Azért volt rendkívüli, mert a hét pályázó országból három (Észtország, Románia és Törökország) kiesett, így a 2011 februárjában leadott pályázatot teljes egészében át kellett dolgoznunk, a feladatokat újra kellett osztani, a projekttalálkozók, és a mobilitások számát minden egyes helyszínen újratervezni. Mindezt e-mailben elintézni képtelenség, augusztus és szeptember az értetlenkedés jegyében zajlott, ezért úgy döntöttünk, személyesen is kell találkoznunk ahhoz, hogy a pályázatot sikeresen útjára tudjuk indítani. Hosszas huzavona után Haraszti lett a mindenki által jóváhagyott színhely, mert mi, a Baktay Ervin Gimnáziumban, nagy tapasztalattal rendelkezünk a külkapcsolatok terén, és sikeres Comenius pályázatot is bonyolítottunk már le. Színes, hangos és izgalmas azért, mert a négy nemzet reprezentánsai tették azzá.
A három nap feszített tempóban telt. Az első ülést a Polgármesteri Hivatal dísztermében tartottunk, ahol Dr. Szalay László üdvözölte a görög, olasz és lengyel delegációkat. A rövid fogadás után azonnal munkához láttunk, mert tudtuk, sok lesz a feladat. Reménytelennek tűnt az első pár óra, zűrzavaros, hadonászós-kiabálós, mint a tőzsde, és nem mentes az idegeskedéstől sem: nehéz volt úgy felállítani a projekt-találkozók menetrendjét, időpontjait, hogy azok mindenkinek megfeleljenek. A görög és olasz iskolák szeptember közepén kezdik a tanévet, a lengyelek elsején, mint mi, a vizsgaidőszakok is eltérnek, a nemzeti ünnepek és a szabadnapok sem egy időre esnek, de estére a dátumok feletti döntések megszülettek, a kő legurult szívünkről, íme az eredmény:
Olaszország: 2012 – 05 – 04 / 2012 – 05 – 09 (8 baktays utazik)
Lengyelország: 2012-09- 24 / 2012 – 09 – 28 (10 baktays utazik)
Görögország: 2013 – 03 – 04 / 2013 – 03 – 09 (8 baktays utazik)
Magyarország: 2013 – 05 – 06 / 2013 – 05 – 09 (16 külföldi érkezik)
A második napon újraosztottuk a feladatokat, megbeszéltük a közös honlap, a projekt szlogen és a jelkép létrehozását, a harmadik napon összegeztük az eredményeket, így az utazás napjára minden elkészült: remek munkát végeztünk!
Jó házigazdaként természetesen szabadidős programokat is szerveztünk partnereinknek. Az idő szép, napsütéses volt, az időzítés is jó: kora délután indultunk Budapestre, és mire végigjártuk a Csarnokot, lesétáltunk a Váci utcán egész a Vörösmarty térig, meghallgattuk az ott játszó utcai zenészeket, körbejártuk a Hősök terét, beesteledett, kigyúltak a fények, így a Várból a legcsodálatosabb látványban részesültek barátaink. Olasz és görög módra (zajosan, gesztikulálva) fejezték ki meghatottságukat, bámulatukat, és a visszafogott, természetéből fakadóan hallgatag lengyel Jadwigával együtt arra jutottak, hogy ez a legcsodálatosabb hely szerte e világon. Egyetértettem. Lenyűgözte őket a kivilágított középületek sokasága, a fényben úszó hidak, és a Parlament, a meghitt kávézók, de legfőképpen a tisztaság! Giuseppe Orlando szicíliai igazgató úr a Várban már a második, igazi „sokknál” (ahogy Tiziana jellemezte állapotát) tartott, amikor lenézett a Halászbástyáról, és megpillantotta a lélegzetelállító panorámát.
Ízlik a gulyás Orlando igazgató úrnak
Az elsőt a Hősök Tere mögötti illemhely okozta: beléptető kapu, növények, zene, meleg, jó illat, ragyogó tisztaság, udvarias, szelídmosolyú néni. Giuseppe áradozik a látottakról, azt mondja tagoltabb olaszsággal, hogy én is megértsem: „Én még ilyen tiszta WC-t nem láttam! Ha meg akarod tudni, milyen egy nép, mennyire tiszta, civilizált, nézd meg a nyilvános illemhelyeit. Brava!” Igen, ezt én is így gondolom.
Haraszti is nagyon tetszett nekik, dicsérték a magyar konyhát, a szállást, a KisDuna Panzió vendégszeretetét. A szerdai piacon, a Város parkjaiban és a Szigeten sok fotót készítettek, majd megcsodálták gimnáziumunk könyvtárát és frissen díszített termeit (a kárpát-medencei világörökség-dekorációnk nagy sikert aratott!) , és a két igazgató kolléga, Giuseppe Orlando és Sziráki György szakmai megbeszélést tartott. A Kisduna TV-nek adott közös interjú után megköszöntem mindenki részvételét és munkáját, és, hogy picit feledtessem a sok vitával töltött órákat, megígértem, 2013-ban a munka mellett lesz szórakozás is, csónakázás, gulyásfőzés, kirándulás, minden, amire most nem jutott idő.
Izgalmas a pályázatok világa, hiszen nem csak a téma változik, hanem a helyszínek, emberek is. Az elkövetkezendő két évben diákjaink megismerkedhetnek a Mediterrán Térség izgalmas világával, és megtekinthetik a czestochowai Fekete Madonnát, a lengyel katolicizmus és függetlenség szimbólumát, melynek másolatát a lengyelek 1994. május 15-én a Gellért-hegyi Szent Gellért-sziklatemplomnak ajándékozták. Mindez viszont kötelez: komoly felkészülés, sok-sok munka vár a résztvevő diákokra, és a felkészítő tanáraikra egyaránt. Valamit valamiért, hisz az a tudás, amit a közvetlen kapcsolat, az utazás, és nem utolsó sorban az angol nyelv használata ad, aranyat ér. Egy virtuális, felbecsülhetetlen arany pénzérmét!
Bucskó Marianna
Projektkoordinátor
Dunaharaszti,
2011. november
