2024. március 29.
Visszapillantás

Szent István híd és kapocs, állam- és egyházszervező

2011. szeptember 6. kedd

Nagy érdeklődés mellett zajlottak az augusztus 20-i búcsú rendezvényei városunkban. A templomkertben Sziráki György, a Baktay Ervin Gimnázium igazgatója mondott ünnepi beszédet.

„...Ha becsületet akarsz szerezni királyságodnak, szeresd az igaz ítéletet; ha hatalmadban akarod tartani lelkedet, türelmes légy.(...) A türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak.
 „Az erények mértéke teszi teljessé a királyok koronáját. (...)Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz, őrizd szívedben mindig az isteni intést: "Irgalmasságot akarok, nem áldozatot." Légy türelmes mindenekhez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz, akik nem férnek a hatalomhoz. Azután légy erős, nehogy a szerencse túlságosan felvessen, vagy a balsors letaszítson. Légy alázatos is, hogy Isten felmagasztaljon most és a jövőben. Légy majd mértékletes, hogy mértéken túl senkit se büntess vagy kárhoztass. Légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen. Légy becsületes, hogy szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess.”
(Részletek István Király intelmeiből Kuruc Ágnes fordításában)

 

Tisztelt Ünneplő Közönség!


    Engedjék meg, hogy államalapító szent királyunk, a római katolikus plébániatemplom védőszentjének ünnepén, itt, a honalapító szobránál nagy tisztelettel köszöntsem Önöket városunk képviselő-testületének és az ünnepély szervezőinek nevében!  Külön köszöntöm a képviselő-testület tagjait,  egyházaink lelkipásztorait, és köszöntök mindenkit, aki akár magánemberként, akár valamely társadalmi szervezet vagy intézmény képviseletében jelent meg körünkben.


    Szent István - napi megemlékezésünk különleges alkalom. Március 15-én nemzeti történelmünk legfényesebb pillanataira emlékezünk. Karácsony a testté lett Ige ünnepe, és a családok bensőséges alkalma a meghitt együttlétre. De mi mindent is jelent augusztus huszadika? István király ünnepe temetésének és szentté avatásának évfordulója. Koronként más-más jelentéstartalommal bővült. Kapcsolódott hozzá az új kenyér öröme és tisztelete, lett egy időre az alkotmány napja. Budapestieknek volt a vízi és légi parádé, aztán máig az évente egyszeri nagy tűzijáték, Debrecenben a virágkarnevál, nekünk – harasztiaknak - az egyházi ünnep mellé szegődött, zajos népünnepéllyé váló búcsú vigassága. Ám akár az államiság létrejöttét, akár első keresztény királyunk emlékét, akár a termést, a kenyeret ünnepeljük, akár ha csak a nyár végének jókedvű összegzése ez a nap, sohasem szegényebbé, hanem mindig egyre többrétűvé válik tőle az ünnep.
    Egy esztendeje avattuk fel Szent István szobrát. Esztendeje láthatjuk nap mint nap kimerevítve azt a gondolatot, amit az uralkodó az imént idézett intelmeiben is megfogalmazott: a királyság hatalom, az uralkodás alázatot, becsületet, bölcsességet követel, és kötelességeket ró a monarchára.
    Ki is volt Szent István? Ki volt az az ember, akinek személye, neve nemcsak példaértékű a későbbi korok magyar királyai számára, de egyenesen spirituális jelentéssel is bír?  Erős kezű uralkodó, apostoli király: szent, aki óvja népét és hazáját halála után is. Az új- és modern kori Magyarországon pedig számos társaság, közintézmény névadója. Településeink csaknem mindegyikén neveztek el róla utcát, de egyetem és hajó is viseli nevét. Tisztelete mindenkor kikezdhetetlen. A mai nap, temetésének 973.évfordulója, az ő ünnepe.
    Hogy személyiségéhez közelebb tudjunk férkőzni, villantsunk fel néhány mozaikot élettörténetéből. A történelmi források alapján 969 és 980 között született. Apja Géza fejedelem, anyja az erdélyi Zombor gyula leánya, Sarolt volt. Dinasztikus házasság lett az övé is. Azzal, hogy boldog Gizellát vette feleségül, a bajor II. Henrik fejedelem veje lett, s a későbbi II. (Szent) Henrik német-római császárnak pedig sógora. A bajor hercegnői ara kíséretében érkezett hazánkba mintegy 200 német lovag, akiknek nemcsak harcértéke volt fontos, de az is, hogy ők lettek István első európai mintára felesküdt vazallusai.
    Kiemelkedő jelentőségű, hogy ő az első koronás királyunk. Az, hogy a királyi hatalom legfőbb jelképét, a szuverén hatalmat jelentő zárt koronát a nagy műveltségű II. Szilveszter pápától kapta, feljogosította, hogy országában önállóan szervezzen egyházmegyéket (ezt jelenti az apostoli király kifejezés), valamint kifejezte azt is, hogy neki evilági hűbérura nincs, cselekedeteiért csak Istennek tartozik felelősséggel.
    Mire használta fel hatalmát? Mi a nagy mű, amely nélkül napjaink Magyarországa sem képzelhető el? Ismert történelmi tény, hogy kemény kézzel számolta fel az ország főurainak – a dunántúli Koppánynak, vagy éppen a bolgár határon berendezkedett Keánnak - a hatalmát. Országában a Frank Birodalomban kialakult államszervezetet alkalmazta a magyar vármegyék, várispánságok létrehozásakor. Tíz egyházmegyét is szervezett. Törvényeket hozott, melyeket – ami ritkaság korában - még életében írásba is foglaltak, s amelyekben a törzsi  - nemzetségi alapon szerveződött társadalom helyett a magántulajdonon alapuló, területi alapú államszervezetet hozott létre. A nagy mű pedig az egységes, korszerű keresztény állam lett.
    A felsoroltakból kitűnik, hogy aki előtt ma fejet hajtunk, korának legnagyobb szervezője volt. Határozott és céltudatos uralkodó. Olyan személy, akit utódai példaként hoznak fel törvényeinkben. Kiindulópont, igazi origó a magyar államiság történetében.
    Essen  most néhány szó arról, mit is jelent az, hogy keresztény neve mellett a „szent” jelzőt találjuk. Két szempontot vegyünk figyelembe: egyházi és világi aspektust. A szent az egyetemes kereszténység értékrendjében olyan személy, akiről az egyház elismerte, hogy az utolsó ítélet előtt, már a jelenben is a Mennyben van. Segíti nemzetét, élettörténete pedig egyházi szempontból is példaértékű. István esetében a szentté avatás azonban ennél is több. Jelképes az evilági tartalma is. Amikor 1083. augusztus 20-án I. László királyunk a pápa (VII. Gergely) engedélyével István ereklyéit oltárra emelte, nemcsak előde szentségét fejezte ki, hanem azt is, hogy hazánk nem alárendelt ország, hanem egyenrangú tagja a nyugati keresztény országok közösségének. Az egyenjogúság szimbóluma is lett tehát ez a szentté avatás. A történelem azonban még tovább tudta növelni a szent jobb királyának jelentőségét. 2000. augusztus 20-án I. Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka jelentette ki, hogy államalapító királyunkat az ortodox kereszténység is felvette szentjeinek sorába. Ezzel az 1054 óta kettészakadt keresztény egyház két legnépesebb felekezete között képez hidat és kapcsot, az egyetlen 1054 után szentté avatott emberként, akit mind a katolikus, mind az ortodox hívek szentjeik között tisztelnek.


    István híd és kapocs. Komor államszervező – a leírások szerint sohasem nevetett -, aki egységes és korszerű birodalmat teremtett. Egyházszervező, aki egyértelműen határozza meg, mi az érték. Uralkodó, aki példa. Közismert, hogy a 14. századtól a királyi koronázás csak akkor volt érvényes, ha azt az Istvánnak tulajdonított Szent Koronával végezték. (Feltétel lett még az esztergomi érsek személye és egy időre a székesfehérvári helyszín is.) De kevéssé ismert tény, hogy nemcsak a koronát, hanem a valóban korabeli palástot, sőt Szent István saruját is az új uralkodóra ruházták, mintegy „beöltöztetve őt a Szent Istvánságba”, kifejezve ezzel, hogy szent királyhoz köthető tárgyak nemcsak törvényessé teszik az uralkodást, de viselőjéhez hasonló erényeket, határozott országlást és könyörületet, odaadást is csatolnak hozzá.
    Így, ilyenként térdepel előttünk szobor-ember valójában István király, emlékeztetve, hogy az igazi nagyság a tettek, a célok és az alázat egységében mutatkozik meg. Közhely, hogy korunk rohanó életvitele értékválsággal küzd. Nem új ez a válság, mintegy másfél százada tart. Csoportok, mozgalmak hirdették meg ez alatt az idő alatt, hogy a régi, elavult értékrendet le kell rombolni, és újat kell teremteni. A rombolás könnyen megy, újat teremteni azonban ritkán és nem egykönnyen lehet. Szent István példája azonban reménnyel tölt el minket. A céltudatos államszervezéssel a korának és helyzetének megfelelő értékrend –ma így mondhatnánk, a geostratégiai szempontoknak- a szem előtt tartásával lehetett, lehet is, és kell is egy valóban virágzó közösséget teremteni.
Ezt a virágzó közösséget szeretném mindnyájunknak kívánni tiszta szívből. Köszönöm megtisztelő figyelmüket!


    Sziráki György
    a Baktay Ervin Gimnázium igazgatója,
    történész
 

Twitter megosztás Google+ megosztás