Tisztelt Dunaharasztiak!
Az Andrássy és a Munkácsy utcák sarkán található egy nagy kiterjedésű ingatlan, amiről annyi derül ki első látásra, hogy építési terület; aki egy kicsit többet tud róla, az is csak annyit hallott, hogy ott egy „egészségház” fog majd felépülni, ha egyáltalán felépül. Hiszen egyszer már elkezdték, álltak a betonelemek, aztán abbamaradt, most meg már le is bontották, és állítólag újra elkezdik. De hogy ki, miért és egyáltalán mit épít ott, nos, az sokaknak egyre homályosabb. Azt gondolom, most, hogy a beruházás sorsa végre rendeződni látszik, itt az idő, hogy tisztázzuk ezeket a kérdéseket, és eloszlassunk minden félreértést.
A régi ház körül nagy élet nincsen…
Jól tudom, hogy a kollektív emlékezet is könnyen megkopik, de talán sokan emlékeznek még arra, hogy néhány évvel ezelőtt még a város szégyenfoltjaként emlegettük a területet, a rajta álló „munkásházakkal” együtt. A hajdan szebb napokat látott, düledező, leromlott állagú épületek egy részét nehéz sorsú emberek bérelték néhány ezer forintért, a többi lakásban meg - a hivatalos terminológiával élve – rosszhiszemű lakásfoglalók, önkényesen beköltöző családok húzták meg magukat. A telepet a bűnözés, a kilátástalanság, a középkort idéző állapotok jellemezték. Mindez a város közepén. Hosszú ideig nem sikerült a városnak ezt a gettószerű állapotot felszámolnia, ha negatív riportot kellett készíteni Harasztiról, ide jöttek vágóképért a tévétársaságok.
Ez az a ház, ahol semmi se változik?
Aztán elszántuk magunkat a képviselő-testülettel és a hivatallal, és beleálltunk a „melóba”. Addig jártunk a lakók nyakára, amíg megértették, hogy vége, menni kell. Senkit nem raktunk az utcára, mindenkinek segítettünk abban, hogy új helyet találjon, legtöbbször máshol, más településen. Nem volt könnyű, de végigcsináltuk, egészen addig, amíg megjöttek a dózerek, és eltüntették a „munkásházakat”.
Jönnek majd újra boldog építők, és kiássák a fundamentumot
Hatalmas lehetőséget kaptunk hát, hogy valami nagyot, maradandót alkossunk. Igen, megtehettük volna, hogy felparcellázzuk és házhelyekként értékesítjük a területet, ez lett volna a legegyszerűbb. De éreztük, hogy ez az ingatlan, itt, a ligeti városrész közepén, ennél többre hivatott, ennek a közösséget kell szolgálnia. Azt gondoltuk, itt a nagy lehetőség arra, hogy végre kiváltsuk a korszerűtlen és elavult Damjanich u. 32. sz. alatti orvosi rendelőt, és méltó helyet biztosítsunk a háziorvosok és a rendelésre jövő lakosok számára. Ezért a képviselő-testület úgy döntött, hogy ezt az ingatlant kizárólag egészségügyi célra lehet hasznosítani. Elkezdtünk befektetőt keresni, olyat, aki lát fantáziát ebben a beruházásban, melynek lényegi eleme egy gyógyszertár létesítése is. Meg is találtuk hamar a partnercéget, akivel szemben azt a kiinduló feltételt támasztottuk, hogy nekünk ez a beruházás ne kerüljön semmibe, miközben a város javát - és persze a befektetőét is – szolgálja. Hogy ez miként lehetséges, arra rögtön rátérek, de előbb még arról pár szót, mi okozta a fennakadást.
Ház az örökkévalóságnak?
Aláírtuk a szerződést, felvonultak az építők – és beköszöntött a válság. A munka elakadt, a partnercégnek pénzügyi gondjai voltak. Most már inkább kiszállt volna, így mindenkinek kapóra jött, hogy a Dunaharaszti Egészségház Ingatlanfejlesztő Kft. felkarolta a beruházást. Az április végi testületi ülésen megkötöttük velük a megállapodást, és igazából most jön a lényeg. Mit is tartalmaz ez a szerződés? Miért előnyös a város számára?
1. Először is: mi a területet nem ingyen biztosítottuk az építkezéshez, mint azt ilyen esetekben a legtöbb önkormányzat teszi („csak jöjjön már valaki, és csináljon már valamit”); nem is apportként vittük be, hanem eladtuk, méghozzá piaci áron, nem kevés pénzért.
2. Az épületet teljes egészében a beruházó építi fel, a saját költségén, a területet ő rendezi. Az állagmegóvásról, felújításról, üzemeltetésről gondoskodik, az önkormányzatot, illetve az orvosokat csak a rájuk eső rezsiköltség terheli.
3. 4 háziorvosi rendelő 4 fő háziorvossal és 4 háziorvosi körzettel, 3 fogorvosi rendelő 3 fő fogorvossal, alapellátáson felül 1 fizioterápiai rendelő, ügyeleti szolgálat az elhelyezését biztosító helyiségcsoporttal, valamint a mindehhez szükséges más egészségügyi dolgozók nyernek elhelyezést az épületben, ez később tovább bővíthető.
4. A beruházó térítésmentesen, bérleti díj nélkül bocsátja rendelkezésünkre a fenti helyiségcsoportot, úgy, hogy 99 évre biztosítja a használatot. Az önkormányzat javára haszonélvezeti jog kerül bejegyzésre.
5. Az önkormányzat nem felelős a rajta kívül eső, az együttműködést esetleg ellehetetlenítő (pl. a változó jogszabályokból eredő) körülményekért. Ha mégis mi szegnénk szerződést – ami nem áll érdekünkben, és egyébként sem szokásunk – vissza kell vásárolnunk az ingatlant.
6. Az ingatlan csak egészségügyi célra hasznosítható. Ha a beruházás nem hozza meg a várt üzleti eredményt, a vállalkozó cég akkor sem foghat más irányú (például lakások felépítését célzó) átalakításokba.
7. Nem mellékes az sem, hogy felszabadul a Damjanich u. 32. sz. alatti ingatlan, amit a város a későbbiekben igénye szerint hasznosíthat.
Itt tartunk most. Azt gondolom, ebben a történetben is jól képviseltük a város érdekeit. Az igazi nagy siker persze az lesz, ha az új, korszerű rendelők fogadják már Önöket. Azt kívánom magunknak, hogy legfeljebb gyönyörködni kelljen benne, a betegségek pedig kerüljenek el mindannyiunkat.
Dr. Szalay László
